Az elszakított területeken élő magyar testvérekért
Könyörögjünk az Úrhoz!
Két
ember lelki beszélgetésébe kapcsolódom be, amikor olvasom e mai Igét. A két ember Jézus
és Pál apostol. Velük van módom rá, mert módot adnak rá, hogy megismerhessem
lelki látásukat! Két különleges ember. Jézus, aki egészen egy az Atyával.
Egészen alárendeli emberségét Istenségének.
Pál
apostol pedig, Aki emberi mivoltát megalázza, azért, hogy azt a Krisztust tudja
láttatni velünk, Aki (!), az Ő számára! Pál az a római zsidó ember, Akit
elhívott, Akit megváltott, és megigazulttá tette, azért, hogy Isten
kinyilatkoztatását eljuttathassa a pogányokhoz.
Én
kivagyok? Az a zsidó, akihez a Fiút elküldi az Atya, vagy az a pogány, akihez
Krisztus küldi a maga nevében Pált?
Mind
kettőt hallgatom, és mindkettőre figyelnem kell, mert nem tudom, hogy ki
vagyok, de azt tudom, hogy mindkét típusból van bennem: a hithű zsidóból is –
aki maga Pál is volt, megtérését megelőzően -, de abból a pogányból is van
bennem bőségesen, aki semmit sem ért. Értetlenül szemlélem Jézust, hallgatom,
de szeretném érteni, mégis valami egészen különös a beszéde.
Számomra
roppant izgalmas, megtiszteltető, és ugyanakkor tiszteletet követel az, hogy
Velük kerülhetek egy társaságba. Közvetlen, és személyes kapcsolatba. Mégis,
van valami pikantériája ennek a közösségnek, számomra. Ez pedig az, hogy én
jelen vagyok ebben a társaságban teljes emberségemmel: az érzelmektől harsogó,
a gondolatisággal küszködő, és a lélekkel viaskodó, értetlenkedő élő anyag, aki
vágyakozom a lelki létezésre! Velem szemben, Ők ketten a letisztult
személyiségek: vagyis már semmi anyagi rendezetlenség, töredezettség, csak a
letisztult gondolat, mely a lélekből árad felém, és akar átjárni, és
megújítani!
És
részükről így folyik a beszélgetés. Előbb Pál szólal meg, de megszólalásában
egyből rá mutat, Jézusra. Rá irányítja a figyelmemet:
-
„Krisztus a hit által a szívetekben lakjék, s a szeretetben meggyökerezve és
megalapozva fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és a
hosszúság, a magasság és a mélység, és megismerhessétek Krisztus szeretetét is,
amely minden ismeretet meghalad,”
Majd
Pál szavába szinte belevág Jézus, tele érzelemmel, indulattal, … de ez az
indulata olyan, ami a lelkéből fakad fel:
-
„Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már
fellobbanna! Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána,
amíg be nem teljesedik!”
És,
az én dolgom az, hogy meghalljam, melyikük mit és miért mondja ezt nekem, pont
nekem. majd elhallgatnak, és hallgatni akarnak engem, hogy én mit értettem meg
mindebből. Lehajtják a fejüket, mégis minden rezdülésükkel, és végtelen
szeretetükkel óhajtják: bárcsak értené, mit akarunk mondani számodra, akire ma
e szavakat bízzuk. Mert most rajtam a sor, hogy szavaikból élet legyen a mában.
Én nem szólok, de forgatom magamban szavaikat. Próbálom azzal a szeretettel
fogadni magamba, amilyen szeretettel érzem, hogy kimondták, nekem:
Akiben
nem él Krisztus szeretete, hogyan is értené gondolatait! – így hangoznak legelőször
is Pál szavai. Majd az jut az eszembe, hogy:
-
Mert a szavak csupán gyenge eszközei annak, amit a Lélek gondolatban teremt.
Arra
gondolok, hogy a szellemnek, a gondolatoknak dolguk az, hogy a Lélek
rezdüléseit kövessék. Analizálni kell gondolataimnak a Lélek hangját. A
gondolatok csak kövessék a lelket, aki az isteni énem. A lélek az, aki engem,
anyagi voltomat használni szeretné arra, ami Isten szándéka a teremtett
valósággal. Épüljön rajtam keresztül és általam, ugyanakkor velem Isten
országa! Nem vagyok ebben a feladatban mester, de még pallérosa sem. Egyszerű
kétkezi munkása. A Mesternek egyik tanítványa, akit arra akar kitanítani, hogy
tanítványaként apostola, talán újkori prófétája legyek. Hirdessem a reményt, a
lehetőséget, az eljövendő dicsőséget, a bizonyosságot! Miközben, két kezemmel
rakom a téglákat, keverem a habarcsot - meg ne keményedjen, be ne dögöljön -,
és adogatom fel az állásra a többieknek az anyagot, ahhoz, hogy épülhessen
általuk is Isten országa. Ami nem biztos, hogy vár, az sem biztos, hogy épület.
Isten országa az én lelkem szemei előtt valami gyönyörű kert, tele napsütéssel,
madárcsicsergéssel, pompával, zöld minden és tarkán, üdén virágos amerre a szem
ellát – kerítés sehol! Technika sehol! Végtelen a boldogság ebben a kertben,
sokan vagyunk, és mégsem zavarjuk egymás auráját. Roppant tágas, szellős,
békés, és nyugalmas minden!
Na,
de térjünk vissza ehhez az asztalhoz:
Pál
nem arról akar beszélni, mi fizikai kiterjedésként értelmezhető lehet a
számunkra. Inkább valami olyanról próbál bizonyosságot nyújtani a számunkra,
mely az Istentől nekünk biztosított szabadság végtelen lehetősége. Én úgy értem
- például -, hogy még a kísértés, a bűn félelme sem szabad, hogy korlátozzon
engem, amikor azt próbálom felfedezni, hogy melyik út vezet engem Krisztussal
közösségre. Azt mondja: a szeretetben meggyökeresedve! Az legyen az alapja,
kiindulópontja, meghatározója, alapmotívuma minden gondolatomnak,
értelmezésemnek, látásomnak, szavaimnak, és cselekedeteimnek! Értem én azt,
hogy mit mond Pál, amikor a szeretetről beszél? Nem! Nem értem, de abban biztos
vagyok, hogy amit Ő szeretetként említ, az nem az, amit én szeretetnek nevezek!
És ez kezd el engem izgatni! Mert ha ezt nem értem, akkor nem érthetem meg azt
sem, hogy mit akar mondani azzal, hogy „szélesség és a hosszúság, a magasság és
a mélység”.
Ekkor
szól közbe Jézus: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire
szeretném, ha már fellobbanna”. Ezt szeretné, hogy az a szeretet, amiről hírt
hoz, amit közénk dob, az végre értelmet nyerjen bennem! És Bennünk! – Ez az,
ami a hit nélkül képtelenség. Mert a hit által válik bennem a kegyelem
gondolattá, szóvá és tetté, melyhez Isten erőt, idegek összerendezettségét,
inak feszülését, és az izmok munkáját adja a testbe!
Ehhez
kell a hit! Mert ha hitem nincs abban a szeretetben, amit Jézus akar átadni
nekünk, keresztényeknek, elsősorban (!), akkor nem képes szétáradni a világban.
Akkor nem lesz A Szeretet az, amivé akar lenni: és nem a szeretet parancsát
idézem ide, mert amíg János szavait nem értjük, amit a szeretetről mond, addig
nem érthetjük a szeretet himnuszát sem.
„7Szeretteim!
Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől
született, és ismeri Istent. 8Aki nem szeret, nem ismeri Istent,
mert Isten a szeretet. 9Isten szeretete abban nyilvánult meg
irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. 10Ebben
áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett
minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért. 11Szeretteim! Ha
Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást! 12Istent
soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és szeretete
tökéletes bennünk. 13Abból ismerjük meg, hogy benne maradunk, és ő
mibennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. 14Mi pedig láttuk, és
tanúságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte Fiát, mint a világ üdvözítőjét. 15Aki
vallja, hogy »Jézus az Isten Fia«, abban Isten benne marad, és ő Istenben.
16Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet, amellyel Isten
szeret bennünket.
Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne. 17Isten szeretete azzal lesz teljes bennünk, hogy az ítélet napján is lesz bizalmunk. Mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is ezen a világon. 18A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem tökéletes a szeretetben. 19Szeressünk tehát, mert Isten előbb szeretett minket. 20Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, és a testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 21Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” [1Ján 4,7-21]
Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne. 17Isten szeretete azzal lesz teljes bennünk, hogy az ítélet napján is lesz bizalmunk. Mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is ezen a világon. 18A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem tökéletes a szeretetben. 19Szeressünk tehát, mert Isten előbb szeretett minket. 20Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, és a testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 21Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” [1Ján 4,7-21]
„1Mindaz,
aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti
azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. 2Arról ismerjük
meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait
teljesítjük. 3Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait
megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. 4Mert minden, ami
Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a
világot: a mi hitünk. 5Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi,
hogy Jézus az Isten Fia? 6Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus
Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki
tanúskodik, ugyanis a Lélek igazság. 7Mert hárman vannak, akik
tanúskodnak: 8a Lélek, a víz és a vér; és ez a három egy.” [1Ján
5,1-8]
A
Szeretet himnuszát, mely Pál tollából maradt ránk (1Kor 13,1-13) csak az
előbbiek feldolgozása, megértése, és életre keltése után szabad megforgatni
magunkban!
Bizony,
a keresztségben erre a feladatra kaptunk felkentséget! Amit vagy komolyan
veszünk, vagy sem!
Egy
biztos, ha lesöpröm az asztalról Isten belém helyezett bizalmát, azzal csak én
veszíthetek! Amikor a hitem felöl döntök, akkor ezt kell vizsgálnom. Mert az
Istenbe vetett hit, döntés! Az én döntésem! Senki más nem szólhat ebbe bele,
nem is tud! Ez a személyességem az Istennel való kapcsolatomban! Senki sem
állítja, hogy hitemre eljutni nem jár szenvedéssel! De a nagy döntések
meghozatala mindig szenvedéssel jár együtt! Manapság ezért kevés a hívő ember,
mert a világ azt próbálja elhitetni, hogy a szenvedések elkerülhetők! Ne higgy
az Antikrisztusoknak!
Mennyei
Atyám Jézus nevére kérem, hogy Te vezess a hit útján, hogy a szeretetedben
életem legyen, és életet legyek képes sugározni abból, amit nekem adtál! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése