Az 1956-os forradalom és szabadságharc az Osservatore Romano korabeli cikkeiben - 2. rész

Szabadságról énekelt az egész ország 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc az Osservatore Romano korabeli cikkeiben - 2. rész

A Vatikán napilapja, az Osservatore Romano a lehető legnagyobb figyelemmel napról-napra követte az 1956-os magyarországi eseményeket. XII. Piusz pápának a magyar szabadságharcot bátorító enciklikái és rádiószózatai mellett rendszeresen tájékoztatott a budapesti napi eseményekről, ahogy azt a világsajtó visszatükrözte. Ezenkívül pedig részletesen beszámolt azokról a szolidaritási akciókról és imakezdeményezésekről, melyek főként Olaszországban mutatták meg a hívő emberek együttérzését a magyarok és köztük elsőként Mindszenty bíboros iránt. Első adásunkban a forradalom első tíz napját követtük végig, most tovább olvassuk a vatikáni napilap cikkeit november másodikától november hetedikéig , melyek nem csak a magyarországi eseményeket akarják rekonstruálni, hanem arról a mámoros, büszke, ám az események előrehaladtával egyre inkább aggódó lelkületről szólnak, mellyel a világegyház, élén a római pápával Magyarország mellé állt.   (vl)

1956. november 2-3, péntek-szombat

“Laetamur admodum” – Nagy örömünkre szolgált…XII. Piusz második enciklikája az ’56-os magyar forradalom kapcsán

A Szentatya november elsején, Mindenszentek ünnepén keltezte enciklikáját, amelyet az OR november 3-i számának fő helyén tett közzé eredeti latin nyelven és olasz fordításban.

„Nagy örömünkre szolgált az a tudat, hogy nemcsak az egész katolikus világ püspökei, hanem más egyházak lelkészei és hívei is lelkesen csatlakoztak felhívásunkhoz, melyet legutolsó, „Luctuosissimi eventus” kezdetű körlevelünkben tettünk közzé, hogy közös imádsággal ostromoljuk az eget és így imánk hathatós legyen.

Ezért most szívből jövő hálával akarunk köszönetet mondani Istennek, mert megindult a sok könyörgésen, különösen az ártatlan gyermekek imáin és úgy látszik, végre feldereng az igazságosságra alapozott béke új korszakának hajnala Lengyelország és Magyarország népei számára.

Nem kisebb örömmel vettük tudomásul, hogy szeretett fiainkat, Stefan Wyszyński bíborost, Gnieznó és Varsó érsekét, valamint Mindszenty József bíborost, esztergomi érseket, akiket a múltban eltávolítottak székükből, visszaállítottak méltóságukba és felelős hivatalukba, ahol örvendező tömegek fogadták őket diadalmas üdvözléssel, miután ártatlannak és igazságtalanul megvádoltnak jelentették ki őket. Reményt táplálunk aziránt, hogy ez jó előjele mindkét országban az újjászervezésnek és a béke megteremtésének, az eddiginél józanabb és jobb jogrend alapján. Ezért még egyszer azzal fordulunk ezen országok valamennyi katolikusához, hogy összhangban egyesítve erőiket, csoportosuljanak törvényes pásztoraik köré és így szorgalmas munkával ennek a szent ügynek továbbvitelére és megerősítésére szenteljék magukat. Mert ha egy ilyen alkalmat elszalasztanának, akkor sohasem tudnák elnyerni a valódi békét”.

XII. Piusz pápa atyai jókívánságai Mindszenty József bíborosnak, Magyarország többi főpásztorának és minden hívének

A Szentatya latin nyelvű táviratban köszöntötte „szeretett fiát”, Mindszenty József bíborost kiszabadulása alkalmából, arról biztosítva a magyar Prímást, hogy lélekben közel áll hazájához. Hálát ad Istennek, aki meghallgatta minden hívő szüntelen könyörgését, és kegyelme felragyogtatta a Bíboros hitét és erényét olyan sok és nagy szenvedés közepette, amelyeket Krisztusért vállalt. „Legyen ez kedvező előjel a szeretett magyar nemzet számára; apostoli buzgóságod és veled együtt a többi püspök buzgósága révén, amelyet nagylelkűen viszonoznak híveitek, virágozzon fel a katolikus élet, megújulva olyan sok veszélyes tévedés és sok vérontás után, ragyogjon mindig fel az egyházhoz és az Apostoli Székhez való hűséges ragaszkodás, amit őseitektől örököltetek. Miközben e napok gyászos eseményei áldozatainak örök nyugalmáért fohászkodunk, Neked, szeretett Fiúnk, aki mindig jelen voltál lelkünkben és imáinkban, az isteni segítséget kívánva szívből jövő apostoli áldásunkat adjuk, amelyet kiterjesztünk a többi főpásztorra, a papságra és minden hívőre, különösen azokra, akiket a jelen súlyos csapásai érintettek.

A szerdai általános kihallgatás Castel Gandolfo-ban

A szerdai általános kihallgatás a hívek kitörő lelkesedése jegyében zajlott, különösen számottevő volt papok, szerzetesek, szeminaristák jelenléte, a Katolikus Akció fiataljainak részvétele. A Castel Gandolfo-i pápai palota udvarát megtöltő sokaság hosszantartó éljenzéssel fogadta a Szentatyát.  A különböző pápai szemináriumok, egyházi intézetek, plébániák hívei között jelen voltak a Római Pápai Magyar Intézet papjai is. A zarándokcsoportok a következő országokból érkeztek: Egyesült Államok, Kanada, Anglia, Németország, Ausztria, Spanyolország. Amikor a Szentatya a magyar papokat köszöntötte, a tömeg tapsviharban tört ki, hogy így fejezze ki a testvéri nemes magyar nép iránti rokonszenvét és szeretetét, egyben kinyilvánítsa Jézus Krisztus helytartójának, hogy közel áll hozzá, különösen ebben az órában, egyesülve az imában a Legfőbb Pásztor szándékai szerint.

Bizonytalan helyzet Magyarországon

Szovjet csapatok áramlanak magyar területre a Szovjetunióból – aggodalom és bizalmatlanság a lakosság körében.  A november 2-i bécsi tudósítás szerint a világ ismét aggódik a hősies magyar nép sorsáért. A szovjet csapatok, brutális pálfordulással széleskörű offenzívát indítottak a magyar szabadságharc erői ellen. A politikai helyzet részletes ismertetése után a tudósítás arról tájékoztat, hogy az osztrák dolgozók pénteken délelőtt egyperces csenddel adóztak a magyar szabadságharc elesettjei emlékének.

Puskás Ferenc büszke a szabad hazáját képviselő Honvéd csapatra

November elsején este Bécsbe érkezett a Honvéd labdarúgó csapata, amely egy sor mérkőzést játszik majd Nyugat-Európában. A csapat tagja Puskás is – akinek az előző napokban halálhírét keltették. Puskás büszkének mondta magát, hogy részt vehet egy olyan magyar csapatösszeállításban, amely a szabad Magyarországot képviseli. A sportoló azt is hozzá tette, hogy hazájában a csapatok ismét régi nevüket használják, vagyis a Vörös Lobogó, a Dózsa és a Kinizsi ezután majd újból MTK, Újpest, Ferencváros névre hallgatnak. Csak a Honvéd őrizte meg régi nevét, mivel – mondta Puskás – a magyar hadsereg csodálatosan viselkedett ezekben a napokban.

A Szentatya segítségnyújtása Magyarországnak

XII. Piusz megbízásából a Pápai Segélynyújtó Művek (POA) elnöke, Ferdinando Baldelli püspök Rómából Bécsbe repült, ahonnan tovább folytatja majd utazását Budapestre. Baldelli püspököt útjára elkísérte a Caritas Internationalis titkára, Karl Johannes Bayer, aki felveszi a kapcsolatot Magyarországon az egyházi hatóságokkal, hogy biztosítsa a hősies magyar népet a pápa atyai gondoskodásáról és kifejezze a világ minden katolikusának testvéri keresztény szolidaritását.

A Caritas Internationalis felhívása

A Katolikus Karitász Nemzetközi Konferenciája felhívást intézett az egyes nemzeti szervezetekhez. Ebben megállapítják, hogy a magyarországi események hallatára mindenütt spontán gyűjtéseket rendeztek a Szent István földjén élő testvérek megsegítésére. A magyar Karitász, amit a közlemény szerint Mindszenty bíboros újjászervezett, biztosítani tudja a segélyek rendezett elosztását. Budapesten a Caritas Internationalis elnöke és titkára felveszik a kapcsolatot a Bíboros prímással, és tolmácsolják neki a pápa atyai aggodalmát Magyarország szeretett népe iránt.

1956. november 4. vasárnap

A szovjet csapatok megakadályozzák a magyar nép számára érkező segélyeket

Szalagcímek a november 4-i, vasárnapi számból: a felkelők rádióadói szerint Budapesten kiújultak a harcok – híresztelések szerint tárgyalás folyik az orosz és a magyar hatóságok között - az USA 28 millió dollár értékű segélyt irányzott elő Magyarországnak

Eisenhower elnök a következő nyilatkozatot tette közzé: „Egész Amerika tisztelettel adózik ezekben a nehéz napokban a magyar nép bátorságának és áldozathozatalának, eltökélt szándékának, hogy visszaszerzi szabadságát”.

Imák a Csend egyházáért

Mindenszentek ünnepén a Santa Maria Maggiore bazilikában, a „Salus Populi Romani” Szűzanya kegykép előtt szentmisét mutattak be a Csend egyházáért.  A bazilika kápolnáját zsúfolásig megtöltő hívek között jelen volt az elnyomott országok számos menekültje is. A szertartás végén Mariano Strojny lengyel prelátus, a Csend egyházai nemzeteinek képviseletében hálát adott a Szűzanyának Wyszyński és Mindszenty bíborosok kiszabadulásáért és azért, hogy visszatérhettek székhelyükre. Kiszabadulásukért XII. Piusz pápa szándékának megfelelően, ezen a kegyhelyen is buzgón imádkoztak számos alkalommal a Nemzetközi Mária Akadémia kezdeményezésére. A hálaadó imát meghatottan és vigaszként fogadták a jelenlévők, megerősödtek az Úr irgalmasságába és jóságába helyezett bizalomban, amelyben soha nem fogyatkoztak meg. Külön megemlékeztek a magyar szabadságharcban elesett ezrekről is.

1956. november 5-6, hétfő-kedd

A magyar nép hősies áldozata

A moszkvai csapatok véres megtorló akciója – a szovjetek leblokkolták a menekültek áradatát - Ellenállás a megszállók elképesztően nagy túlerejével szemben - Az utolsó drámai felhívások - ezekkel a szalagcímekkel kezdődik a vatikáni napilap első oldalán a Magyarország szovjet megszállásáról szóló részletes beszámoló.

A magyar tragédia folytatódik

Egy népre, amely felkelt saját élete, szabadsága és az emberi méltóság védelmében, tűzzel-vassal lesújtott egy olyan elnyomás, amelytől remélte, hogy megszabadul. Ágyuk és tankok visszaállítanak és rákényszerítenek Budapestre egy olyan rendszert, amelyet egy egész nép visszautasított és elűzött. Ennek a kegyetlen epizódnak talán nincs precedense a történelemben, vagy ha van is, rendkívül ritka és nem ilyen nagyméretű. Semmilyen ürüggyel sem lehet igazolni ezt az elnyomást.

A brutális erővel és a kiontott vérrel szemben felemeli szavát a keresztény lelkiismeret, összhangban Mindszenty bíboros szavaival, amelyeket a szemben álló felekhez intézett. Miközben megkülönböztette az igazságosság ügyét a jogtalanságétól, mindenkit békére és keresztény szeretetre szólított fel, annak az áldozatnak a tekintélyével, aki, amint szabadon szólhatott, azonnal a legnemesebb példáját adta a keresztény megbocsátásnak.

A civilizált világ felháborodott reakciója

A magyar nép ellen elkövetett újabb szovjet agresszió az egész civilizált világban felháborodott és spontán reakciót váltott ki. Washingtoni diplomáciai körökben a Magyarország elleni hirtelen orosz katonai támadást a legnagyobb kollektív mészárlásnak tekintik, amire a modern történelemben sor került. Megjegyezzük, hogy az USA-ban, ezekben a napokban tartották az elnökválasztást, ezért számos külföldi megfigyelő volt jelen az országban.

Ann Arborban, Michigan államban három orosz küldött tanulmányozta a választási kampányt. A helyi egyetem diákjai a következő szovjetellenes feliratokkal tüntettek ellenük: „Megmostátok vértől szennyes kezeteket, mielőtt Amerikába jöttetek volna?”. New York-ban tegnap több mint tízezren vettek részt a magyar népfelkelés véres elnyomása ellen tiltakozó „gyászmenetben”. Lengyelek, lettek, észtek és ukránok csatlakoztak a magyar származású amerikaiakhoz a Fifth Avenue-n gyászszalagos zászlóval végig haladó szomorú menethez, amelynek élén nők a rózsafüzért imádkozták.

Az amerikai sajtó, szinte kivétel nélkül rendkívül energikus hangon szólalt meg. „Vádoljuk a Szovjetuniót, amiért végre hajtotta a leggyalázatosabb árulást és a legszégyenteljesebb csalást, amire emberemlékezet óta nem volt példa”.

A francia újságok, szokás szerint a szélsőbaloldaliak kivételével, keményen elítélik a magyarországi szovjet megszállást. A független „Parisien Libéré” megállapítja: „A magyarországi mészárlás felülmúlja mindazokat a szörnyűségeket, amelyeket Sztálin el mert követni”. Le Figaro: Eltűntek a hruscsovi mosolyok. Az öreg despota (Sztálin) árnyéka kikel a sírból. Zsarnokság nélkül a kommunista uralom összeomlik.

Koppenhágában rendőrök százai kordonnal védték a szovjet nagykövetséget dánok ezreivel szemben, akik méltatlanságuknak adtak hangot. A tüntető tömeg feliratos táblákat emelt magasba: „Le a kezekkel Magyarországról! Oroszok kifelé!” Hatalmasra növekedett a tüntetők száma, amikor csatlakoztak hozzájuk a közeli stadionból kiáramló személyek, akik a dán-holland válogatott mérkőzésen vettek részt. A mérkőzés elején egy perces néma csenddel adóztak a magyaroknak.

Új-Delhiben az indiai kommunisták „Új korszak” hetilapja megállapította, hogy az indiai demokratikus erőket mélyen megrendítették a magyar események.

Rejkjavikban, Izland fővárosában kétezer diák és értelmiségi tartott tiltakozó nagygyűlést, elítélve az orosz agressziót. A szovjet legátushoz meneteltek, azonban a személyzet nem fogadta őket. A tömeg, amelynek száma közben ötezerre nőtt, hosszasan ezeket a jelszavakat kiáltozta: „Le Oroszországgal, éljen Magyarország!”

Amszterdamban tegnap este és ma reggel nagyszabású megmozdulások voltak az orosz agresszió ellen. A tüntetők kövekkel megdobálták a szovjet kereskedelmi képviseletet. Hágában, Rotterdamban és Utrechtben is voltak tüntetések.

Stuttgartban a nyugatnémet szocialista vezető azt nyilatkozta, hogy a szovjet orvtámadás „az emberiség ellen elkövetett bűntény”.

Bernben a svájci munkások szövetsége „méltatlankodva” elutasította a Moszkvából érkezett meghívást egy szovjetunióbeli tanulmányútra a magyarok elleni véres szovjet beavatkozás miatt. Ha elfogadnák a meghívást, akkor az egész szabad világ úgy tekintene a svájci szakszervezeti tagok szovjetunióbeli látogatására, mint egy késdöfésre a magyar nép szabadságharca és minden nép ellen, akik a szovjet elnyomás ellen fellázadnak.

Brüsszelben Spaak külügyminiszter azt nyilatkozta a rádióban, hogy Oroszország, magyarországi tettével összetört minden reményt, amit a közelmúltban a szovjet kommunizmus fejlődéséhez fűztek.

Tarragonában több mint négyezren vettek részt egy gyászszertartáson az orosz agresszorok elleni küzdelemben elesett magyarok lelki üdvéért. Strasbourgban, az Európa Tanács székhelyén félárbocra eresztették a zászlót a magyarországi tragikus eseményeket gyászolva.

Szolidaritás a hősies magyar néppel, részvét az áldozatok miatt

Lercaro bíboros, bolognai érsek kezdeményezése

Az egész félszigeten vallási szertartásokat és szolidaritási tüntetéseket tartottak a magyar testvérekért, akiket kegyetlenül és orvul megöltek az orosz hadsereg tankjai.

Lercaro bíboros tegnap este felhívást intézett egyházmegyéje papjaihoz és híveihez a következő jegyzékben: „Meghalunk Magyarország szabadságáért és Európa szabadságáért” – ez volt az utolsó hang, ami ma reggel Budapestről érkezett. Az egyház és az egész magyar közösség legyilkolásával szemben a bolognai helyi egyház gyászba borul. Újabb rendelkezésig tilos ünnepre harangozni. Minden este 6 órakor minden templom halottakért harangozzon. A város minden templomának kapuján továbbra is fenn maradnak a gyász jelei, mint ünnepélyes temetési szertartások idején. Minden templomban imádkozzanak a magyar nép szabadságáért és a világbékéért. Javasoljuk, hogy a hívek minden nap imádkozzák el a Boldogságos Szűz rózsafüzérét.

„A Szent Petronius bazilikában november 6-án este 6 órakor engesztelő szertartást tartok” – írta közleményében Lercaro bíboros.

A papoknak és a szerzeteseknek azt javasolta, hogy ajánlják fel zsolozsmájukat a magyar halottakért. A szemlélődő szerzetesközösségektől is külön imákat kért. A hívek gyakorolják az önmegtagadás és áldozathozatal cselekedeteit. Elérkezett az az óra, amikor a keresztények nem engedhetik meg maguknak a pihenést, vagy a buzgóság lanyhulását. „Minden megkereszteltet, aki idáig valamilyen módon támogatta pártállásával, együttműködésével és rokonszenvével a kommunizmust, amely felelős egy nép lemészárlásáért és fegyveres erőszakot követ el a vallásszabadság és a polgári szabadság ellen, a magyar fiatalok, diákok és munkások legfőbb felhívásának tolmácsolójaként arra kérek, hogy lelkiismeretesen vizsgálja felül helyzetét. Megújítom felhívásomat a segélynyújtásra, amellyel tegnap visszhangoztam a magyar szabadság hősének, Mindszenty bíborosnak az aggódó fohászát” – írta Lercaro bolognai bíboros érsek, majd áldásával zárta felhívását.

A Nándorfehérvári diadal 500. évfordulója

Palermóban ünnepélyes engesztelő szentmisét mutatott be a székesegyházban Ruffini bíboros érsek. A régi magyar zászlóval letakart ravatal mellett lerótták tiszteletüket a helyi hatóságok képviselői, a régió elnöke és a hívek.

Milánóban a magyar kolónia tagjai a Szent Sír templomban gyűltek össze, mint a hónap minden első vasárnapján a szentmisére. P. Fábry Antal SJ magyarul szólt menekült honfitársaihoz. Emlékeztetett rá, hogy idén van a nándorfehérvári diadal 500. évfordulója, amely a magyar nép törökök feletti győzelmét, egyben Európa népeinek megmenekülését jelentette. Azóta Magyarországon minden délben felhangzik a szabadulás harangszava.

Ma Szent István népe ugyanazokért a szabadság eszmékért küzd – mondta Fábry atya. Vigaszt és reményt jelent a magyar nép számára az a tudat, hogy az egész világ egyesül és szenved vele. A jelenlévők a mély meghatottság pillanatait élték át, miközben a szertartás a végéhez közeledett és ünnepélyesen felhangoztak egy magyar egyházi népének hangjai. A szentmise után a hívek Kossuth-címeres zászlójukkal elindultak az Érseki palota felé. Milánó központi utcáin elhaladva fogadták a lakosság meghatott tiszteletadását.

Montini milánói érsek megáldotta és megcsókolta a Kossuth-címeres magyar zászlót

Az érseki palota udvarán – ahol egy Magyarországra induló autókonvoj állt – a menet megérkezése után nem sokkal megjelent Montini érsek (Boldog VI. Pál), hogy megáldja a gépkocsikat. „Isten áldását adjuk ezekre a testvéri adományokra, amelyeket a milánóiak karitatív lelkülete küld Mindszenty bíboros hősies népének, amely ezekben az órákban olyan nehéz megpróbáltatásokat él át. Vajon megérkeznek-e ezek az ajándékok?” – tette fel a kérdést a főpásztor. Már így is értékesek a szívnek az adományozók szempontjából, kifejezik a szállítók karitatív szolgálatát, egyben a keresztény szeretet jele két nép között. Ha nem érkeznek meg, akkor az újabb bizonyítéka lesz annak, hogy mennyire hamis volt a béke neve azok részéről, akik ma ilyen kegyetlenül bánnak egy védtelen néppel, felhasználva a háború legkegyetlenebb eszközeit” – mondta Montini érsek. Az autókonvoj és a magyar zászló megáldása után, amelyet a milánói érsek megcsókolt, miközben a jelenlévő magyarok arcát könnyek öntötték el, a főpásztor a palota kihallgatási termében fogadta a magyar kolóniát. Itt megismételte a remény szavait és jókívánságait a magyar nép számára. Miközben a jelenlévők letérdeltek, hogy imádkozzanak az Érsek úrral, egy magyar fiatal hangosan elmondott egy nemzeti imát: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában: Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!”

Húszezer római dolgozó imája az elhunyt magyar hősök lelki üdvéért

November 4-én, vasárnap este húszezer római dolgozó emlékezett meg elhunyt társaikról a Verano-i temetőben. A holtak lelki üdvéért mondott imáikba belefoglalták a hősies magyar testvéreket, akik ezekben a tragikus napokban áldozták fel életüket a dicsőséges és egyenlőtlen harcban a szabadságért.

Az ünnepélyes szertartás impozáns körmenettel kezdődött, a hívek a temető előtti térről indulva jutottak el az Elesettek emlékművéhez. A szabadtéri szentmisét Francesco Gastaldello atya mutatta be, a munkások lelkipásztori ellátásáról gondoskodó mű, az ONARMO káplánjainak koncelebrálásával. Ferdinando Baldelli püspök, az ONARMO főigazgatója nem volt jelen a szertartáson, mivel útra kelt, hogy teljesítse XII. Piusz pápától kapott karitatív küldetését a gyötrelmektől sújtott magyar nép érdekében.

Az ONARMO – Opera Nazionale di Assistenza Religiosa e Morale degli Operai – a Munkások Vallási és Erkölcsi lelkipásztori ellátásának Országos Művét 1926-ban hozták létre a munkások vallási, szociális, egészségügyi és gazdasági támogatására, különös tekintettel a legszegényebbekre. 1971-ben oszlatták fel. A szertartás mély spiritualitását jellemezte, hogy öt pap több mint egy órán át osztotta ki a szentostyákat az áldozáshoz járuló híveknek.

1956. november 7, szerda

XII. Piusz pápa újabb enciklikája a magyarországi rendkívül gyászos események kapcsán

A szovjet invázió másnapján, november 5-én intézett körlevelét a Szentatya az egész világ híveihez. A Datis nuperrime k. körlevélben a pápa utal rá, hogy egy nemrég kiadott enciklikájában, amelyet „a katolikus püspökökhöz intéztünk, annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy a nemes magyar nép számára végre talán felvirradt az igazságra és a szabadságra alapozott béke új hajnala, mert úgy látszott, hogy kedvezően alakulnak a dolgok a nemzet életében. A később érkezett hírek azonban fájdalmas keserűséggel töltötték el lelkünket. Megtudtuk ugyanis, hogy a magyar városokban és falvakban ismét folyik a polgárok drága vére, mert lelkük mélyéből vágynak az igazi szabadság után; az ország éppen hogy felállított intézményeit felforgatták; megsértették az emberi jogokat, és idegen fegyverek segítségével új rabszolgaságba taszították a vértől ázott nemzetet.

Kötelességünk diktálja, hogy felemeljük tiltakozó szavunkat és bánkódjunk a fájdalmas események felett, melyek keserű fájdalmat és méltatlankodást keltettek nemcsak a katolikus világban, hanem minden szabad nemzet körében. Fontolják meg végre azok, akiket felelősség terhelt azokért a gyászos eseményekért, hogy a népek igazi szabadságát sohasem lehet vérbe fojtani. Nekünk, akik atyai lélekkel tekintünk minden népre, ünnepélyesen ki kell jelentenünk, hogy minden erőszak, minden igazságtalan vérontás, bármely részről induljon is ki, mindenkor tilos. Ismét sürgetnünk kell minden népet és társadalmi osztályt, hogy teremtsék meg már a békét, amelynek igazságosságon és szabadságon kell alapulnia, és éltető tápláléka a szeretet.

Istennek Káinhoz intézett szava: Testvéred vére hozzám kiáltott a földről (Ter 4,10) még ma is teljes mértékben érvényes. A magyar nép vére is az Úrhoz kiált, aki, mint igaz bíró az egyszerű polgárokat rendszerint csak haláluk után bünteti meg bűneikért, de az uralkodókat és nemzeteket néha még életükben sújtja igazságtalanságaikért, amint ezt a történelem példái elénk tárják. Hasson az Isten ezeknek a felelős embereknek a lelkére, hogy végre véget érjen az igazságtalanság, minden erőszak megszűnjék és minden nép egymás közötti békében élve, ismét megtalálja a jogos rendet a higgadt nyugalom légkörében.

Azért küldjük imáinkat az Istenhez, hogy azok, akik halálukat lelték ezekben a szomorú napokban, különleges módon élvezhessék az örök világosságot és békét a mennyben; szeretnénk továbbá, ha minden keresztény egyesítené könyörgését a Mienkkel ezért a szent célért. Midőn ezeket az érzéseinket tudomástokra hozzuk, szívből küldjük nektek, Tisztelendő Testvérek, és híveiteknek, különösen pedig a szeretett magyar népnek apostoli áldásunkat, a mennyei kegyelem jelét és atyai jóakaratunk bizonyítékát.

Az újabb pápai enciklikát elemző vezércikk ezekkel a szavakkal zárul: „Egy nép szívét halálos ütés érte, egy olyan nép szívét, amely szent a történelem és Európa hálája számára – 270 évvel ezelőtt Budát felszabadították a megszállóktól és ekkor örökre megszűnt a veszély, amely a földrész keresztény biztonságát fenyegette. Csak ha a civilizált világ és Európa mentes marad attól a rossztól, amely Szent István gyermekeire zúdult, csak akkor reménykedhetnek abban, hogy végleg felszabadulnak alóla örökre“. Az egész itáliai félszigeten fokozódnak a magyar néppel való szolidaritás megnyilvánulásai

Roncalli bíboros, velencei pátriárka (a későbbi Szent XXIII. János pápa) felhívása

„A pillanat súlyossága és magyar testvéreink szenvedésében való részvételünk jeleként elrendelem, hogy a Szent Márk székesegyház harangjai egy héten át este 6 órakor öt percen át a halottakért harangozzanak. A harangok zúgása – különösen a Szent Márké – mindenkit szomorú gondolatokra és alázatos imára késztet majd.

Miközben a vihar órájában a magyar nép a kedves Mennyei Édesanyához fordul és atyái hagyományát követve fohászkodik Magyarország Királynőjéhez, mi a Győzedelmes Szűz Máriához, Nikopeia-hoz fordulunk ugyanazzal a fohásszal. November 6-tól 13-ig kegyképét kiállítjuk, hogy a hívek leróhassák előtte tiszteletüket“.

Loreto-ban, a Szent Ház bazilikában ünnepélyes gyászmisét mutattak be a magyar elesettekért. P. Pellegrino beszédében többek között ezt mondta: “Az egyháznak soha nem volt küldetése, hogy felkeléseket mozdítson elő; de nem mond le arról a jogáról és kötelességéről, hogy megmondja, melyik oldalon áll az igazság és melyiken az igazságtalanság, mi a törvényesség és mi a jogtalanság, amikor egy nép saját sorsáról dönt. A Szentatya enciklikái ékesszóló és azonnali válaszok voltak a magyar nép által elindított küzdelemre, amellyel megkísérelték megmenteni alapvető emberi, vallási és politikai jogaikat“.

Amalia Valmarana, az olasz nők nevében táviratot intézett (Giovanni Gronchi) államfőhöz: „A magyar nemzetet a lélek legnemesebb és megsemmisíthetetlen értékeiben sújtották a gyászos események. Az olasz nép mutassa ki világosan testvéri szolidaritását a bátor és hősies magyar néppel, ítélje el az embertelen agressziót és szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval“.