A külföldön szétszórtságban élő magyar testvérekért
Könyörögjünk az Úrhoz!
Kiragadni,
megragadni, engedni: elragadni!
Hallatlan
Pál apostol Lélekből eredő bölcsessége, melyre tanítani igyekszik. Nem Ő, de
általa a Lélek! A keresztény bölcsesség híján mit sem ér számunkra Krisztus
tanítása.
A
nélkül, hogy bárkire is ráolvasnám a bűnét, látnunk kell, hová jut az
emberiség, akkor, ha sodródik, és nincs közte az a gyeplő, melyet Isten tart a
kezében! Bizony, az ember fegyelmezetlen, szertelen, elkószál, és képes
összezavarodik, beleveszni önérdekébe, önképzetébe, okoskodásába, sőt:
butaságába, alkalmatlanságába. Ha nincs Ami, és Aki, vezérelje, irányba állítsa
és irányban tartsa őt!
Merjük
kimondani, hogy szükségünk van egy iránymutatásra, egy vezérlésre. Hiszen
annyian vagyunk és annyi félét képesek vagyunk képzelni, gondolni, érezni, és
vágyakozni, …
Amit
bizony egy irányba kell terelni. Igaza van Jézusnak: „Képmutatók! Az ég és föld
jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni?
Miért nem jöttök rá magatok, hogy mi az igazság?”
Ebbe
a megzavarodott tömegbe üvölti bele Pál, szinte kantárként, gyeplőként rántja
vissza a tömeget, már aki meghallani képes: „Igyekezzetek megtartani a lelki
egységet a béke kötelékében. Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is
egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és
mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne
van.” Micsoda szelídség van e szavakban, és mégis, micsoda erő, és
fegyelmezettség!
Az
ember megtorpan, rácsodálkozik, és azt mondja: tényleg, hogy én nekem ez miért
nem jutott az eszembe?! Mi volt az, ami elterelte a figyelmemet erről a
gondolatról?
Az,
valóban, hogy sodródom! Engedtem, én együgyű, hogy a tömeg elsodorjon magával.
Félre kellett volna állnom, lelassítani, befelé fordulni, hogy meghalljam a
Lélek szenvedő jajdulását: „vigyázz rám!” – „ne engedj a test erejének!” – „a
lélek az, ami éltet, a test szava, ereje, erjedő, bőszítő szaga nem használ
semminek!”
Ki
kell ragadni, meg kell találni azt a figyelmeztető szót, mely hangzókat
tartalmaz, és a lelket engedi szóhoz jutni!
Meg
kell ragadni abban a hangban, mely int, mely óvni akar attól, hogy nehogy
elmenjek abba az irányba, ami árt, kárt okoz nekem, aki lelki emberré kellene,
hogy legyek!
Engedni:
elragadni, elragadtatni! Sodorjon a Lélek, és ne a tömeg, mely bőszült
oroszlánként liheg, hörög, és a halált, valakinek a halálát szomjúhozza. Ebben
nincs élet, nincs szeretet!
Az
élet gyümölcsöző, mely békességből, és az egymást oltalmazó közösségből képes
erőt meríteni arra, hogy termékennyé lehessen!
Rád
találni, visszatalálni Hozzád! Add kegyelmedet Istenünk! Ki Krisztusban és a
Szentlélekben mutatni akarsz számunkra utat! Látó szívet, érző lelket,
engedelmes elmét adj nekünk, kiket lefoglaltál a magad számára! Ámen
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése