Szent István király, a magyar egység megteremtője
Könyörögj érettünk
Géza
nagyfejedelem idejében
Géza nagyfejedelem idejében válaszút előtt álltak őseink. A laza törzsi
szövetségben élők mindennapjaikat a törzs főnökének irányításával töltötték.
Harcok idejére vette irányítása alá a törzseket a fejedelem. Száz év alatt
közel száz kalandozásunk, mondhatnánk így is: hadjáratunk volt Európában.
Manapság kettőt emlegetnek a történelemhamisítók: Riadót és Augsburgot, ahol
keserves vereséget szenvedtünk. A csaknem száz kalandozásunkból négy-öt volt
veszteséges. Az utolsó gyászos vereségben rá kellett döbbennünk, hogy Európa
államai már erősödnek, egy laza törzsszövetkezet nem tud fennmaradni erős
nemzetállamok között. Meg kellett teremteni a magyar törzsek nemzetté válását,
mert a kontinens népei zömmel már keresztények voltak. A hitbeli közösség velük
kívánatos volt. Őseink a kereszténységgel nem a Kárpát-medencében ismerkedtek
meg, hiszen fél évezreddel korábban már a Kazár birodalomban töltve évtizedeket
volt lehetőségünk tájékozódni különböző vallások (pogányság, zsidóság,
kereszténység) tanítása felől. Őseink ősi vallása tiszta egyistenhiten alapult.
Azt az Istent imádták, aki öröktől fogva él, aki a világot teremtette és
kormányozza. Soha nem voltak bálványimádók. Erre a tiszta, szép hitükre ma is
büszkék lehetünk. A zsidók egyik őse, Ábrahám rokonságával együtt bálványimádó
volt. Az egy igaz Isten megjelent Ábrahámnak, és elküldte apja házából és a
rokonságából. ígéretének fénypontja ez volt: „Benned nyer áldást a föld minden
nemzetsége.” (Tér 12,3) ez a nagy ígéret arra vonatkozott, hogy az emberiség az
ő leszármazottja, a kezdetekben megígért Messiás által lesz áldott. Ábrahám
egyik unokája, Jákob (Izrael) tizenkét fia közül a negyedik, Júda kapta a
Messiás-áldást: „el nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az
ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek
engedelmeskednek”(Tér 49,10) Akié a fejedelmi pálca és a vezéri bot, az elveszi
ősapjától, mert az az övé. Ez az, aki attól kezdve Ura és Parancsolója lesz
minden népnek. A népeknek nem Júda és a többi ős (Dávid király) nevében, hanem
a saját nevében fog parancsolni. A tizenkét fiú leszármazottai Egyiptomban
törzsekké bokrosodtak. Őket Isten Mózes vezetésével vitte ki a rabszolgaságból
a Sínai félszigetre. Ott, a Sínai hegy lábánál különleges népévé fogadta őket
Isten egy vérhintéssel megpecsételt szövetségben (Ószövetség). Kánaán földjét
adta nekik Isten hazául. Mivel az Ószövetséget sokszor megszegték,
bálványimádásra vetemedtek, elszegényítették egyenrangú testvéreik egy részét,
Isten sok csapással sújtotta őket. A Megváltót nekik kellett megszülniük. Hogy
a ködös jövően hogyan ismernek rá a Messiásra, arra Isten újabb és pontosabb
prófétai jövendölést adott nekik. Eme jeleknek mind együtt kellett
beteljesülnie a Messiásban. A Názáreti Jézusban minden prófétai jel
beteljesült. A korabeli főpapnak és az akkori főtanácsnak lett volna
kötelessége, hogy a rengeteg csodát művelő Jézussal kapcsolatban ezeket a
prófétai jövendöléseket ellenőrizze. Egyet biztosan nem vettek figyelembe:
születése helyét. Pedig hatszáz évvel korábban ezt pontosan megmondta és le is
írta Mikeás próféta: „Te, Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei
között, mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója;
származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza”. (Mik 5,1) S amit akkor
a főpap és a főtanács elmulasztott, kétezer év óta sem vizsgálták felül az
akkori döntést hivatalosan. A Názáreti Jézus a világ Megváltója. A Máriát
köszöntő Gábor főangyal szavai: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.
Ím, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a
Magasságbeli fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának
trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz
vége” (Lk 1,30-33) A názáreti fogantatást követte a betlehemi születés.
Augustus császár rendelete miatt ment oda Mária, mert a császár is Isten
eszköze. (Lk 2,1-14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése