Krisztus Vére, a haláltusában földre hullott Vér,
üdvözíts minket!
A két „Ne féljetek!” Isten határtalan gondviselésébe
vetett bizalomra szólít fel, a közöttük elhangzó „Féljetek...” pedig
felelősségünket hangsúlyozza. Az Isten iránti bizalom ugyanis nem vakmerő, a
következményekkel mit sem törődő. Benne van az üdvös félelem attól, hogy
elronthatjuk a jót, amit Isten bennünk és rajtunk keresztül akar művelni a
világban. A testi haláltól nincs mit félnünk, az úgyis elkerülhetetlen, és
végső soron nem tud ártani nekünk; ha meg akarjuk óvni életünket, akkor is
elveszítjük, s ráadásul még az örök életet is kockára tesszük.
Jó tudni, hogy életünknek tétje van, és nem független
tőlünk, hogy üdvözülünk‑e vagy sem. A determinizmus és a reinkarnáció tana
egyaránt megfoszt felelősségünktől. Az egyik azzal, hogy tagadja akaratunk
szabadságát, a másik meg azzal a tanítással, hogy következő életeinkben majd
helyrehozzuk, amit most rosszul tettünk. A kereszténység ellenben az itt és
most szentségére hív. Körülményeink meghatározása nem a mi feladatunk, és
igazából akkor lehetünk nyugodtak, ha nem azt értük el ebben az életben, amit
mindenáron szerettünk volna, mert ez annak a jele, hogy kiengedtük kezünkből
sorsunk irányítását. A mi feladatunk nem az irányítás, hanem az állandó
készenlét és az engedelmesség annak, aki az örök haláltól megmentett és minden
hajszálunkat számon tartó személyes szeretettel gondoskodik rólunk.
Urunk Jézus, erősítsen bennünket Szent Gellért püspök
és vértanú példája, segítsen közbenjárása, hogy ne a helyek, a módok és az
időpontok után kutakodjunk, hanem mindenestül átadva magunkat Neked hasznos
eszköz legyünk a Te kezedben, s életünkkel, halálunkkal egyaránt megdicsőítsünk
Téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése