Hogy Istennél mindnyájan kegyelmet találjunk
Kérjük közbenjárásodat!
Pál izgalmas gondolatot vet fel,
a testi ember és a lelki ember kapcsolatát. Ádám, és Jézus két önálló személy,
egymástól függetlenek. Elsőre úgy tűnhet, hogy aki testi ember, az nem lehet
lelki ember. Azonban, ha Jézus személyéhez közelebb lépünk, akkor meg kell
látnunk azt az Istent, Aki Benne emberré lett! Azért, hogy mire képessé lett,
vagy eljött annak az ideje, hogy emberi mivoltát egészen alávesse Isten-énjének
– a szenvedésen és az önfeláldozásán keresztül, melyet elviselt a testi ember
volta – az a feltámadáson keresztül elvezethesse, visszavezesse Isten
országába!
Az isteni Ige vágyakozik a bő
termésre! Megtermékenyítő képességű! Mely a teremtett, anyagi létben, a
tudattal, tudatossággal, szabad akarattal, érzelmekkel, és érzékiséggel bíró
emberi létben lehet képes, és akar megtermékenyülni! Ha emberlétünket – ahogy
Pál Ádámot és Jézust hozza párhuzamba – a magasabb dimenzióban fészkelő
Istenléttel hozzuk párhuzamba, akkor az isteni létformában – a mai példabeszéd
szerint – az Atya a férfi, és az Ember a női jellem. Az Atya a megtermékenyítő
és az Ember, akiben az Ige megtermékenyülhet, és bőséges terméssé válhat. Az
Isten és az Ember párkapcsolatából valósulhat meg Isten szándéka, a világ üdvössége.
Egy biztos, ebben az esetben: az
Atya, Aki egészséges magot vet a földbe. Ebben a vonatkozásban az anya a
bizonytalan: kiben képes az elvetett mag bő terméssé lenni?
Míg a világban az ember
beleavatkozik a születésszabályozással az élet keletkezésébe, abortusz,
mesterséges megtermékenyítés, óvszerekkel védekezés, stb. addig bizony, ez,
kihat arra is, milyen az táptalaj, ami Isten igéjének a befogadására képes
lehet. Vajon, nem lehetséges, hogy sok esetben pontosan azt táptalajt oltja ki
az ember, beavatkozásával, amire Isten számít, számíthatna?
Lépten – nyomon, mi emberek
korlátozzuk Istent! Igazoltnak így találom, hogy nem Isten szab nekünk –
embereknek - korlátokat; inkább mi korlátozzuk Őt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése