Hogy gyermekeinket komoly Isten hitre tudjuk
nevelni
Kérjük közbenjárásodat!
Leszámítva a teljesen elvakultakat, több-kevesebb
kételye azért mindegyikünknek van döntéseinket és választott cselekvési
módunkat illetően. Ezért tanácsot kérünk, vagy legalábbis megkérdezzük mások
véleményét. Persze, itt is hajlamosak vagyunk egy bizonyos elfogultságra, mert
többnyire nem akárkitől kérünk tanácsot, hanem elsősorban olyanoktól, akiktől
helyeslést és megerősítést várunk. (A legtöbbünknek nem nehéz olyan „jó
barátot” találnia a környezetében, aki a legnagyobb örömmel ad igazat neki.) És
persze úgy adjuk elő a dolgot, hogy az általunk tervezett lépés előnyeit
ecseteljük, a hátrányait, illetve más lehetséges megoldások pozitívumait
homályban hagyjuk. Ily módon valószínűleg körülbelül azt a tanácsot fogjuk
kapni, amit szerettünk volna hallani, s mindjárt szentesítve érezzük azt, amit
belül már el is döntöttünk.
Ha azután megtettük, amit elterveztünk, de lényegében
helytelen választásunk miatt csak marad bennünk valami lelkifurdalás, akkor
igyekszünk az egyre nyilvánvalóbb rosszat zárójelbe téve a jót hangsúlyozni.
Például egy bűnös szerelmi kapcsolatban azt, hogy a másikat ezáltal a hitre
vezetjük. Végül pedig, amikor rá kell döbbennünk, hogy az út, amelyet
választottunk, zsákutca volt, nincs tovább, elkezdjük megmagyarázni, hogy mindez
miért volt mégis jó, hasznos, sőt szükséges. Micsoda hazugság, önáltatás!
Mintha bizony Isten nem adhatta volna meg ugyanezt a jót vagy még többet, ha
nem a könnyebb, szélesebb, vonzóbb utat választjuk, hanem kitartunk az
igazságért vívott kemény harcban! S ha mégis valami jó jött ki a rossz
döntésből, az semmi esetre sem a rossz döntés gyümölcse, hanem Isten végtelen
bölcsességének és irgalmának ajándéka.
Urunk Jézus, megvalljuk Neked, hogy sokszor tévedtünk
hamis útra, de nem akartuk belátni, beismerni, hogy hibáztunk.
Eltévelyedésünket sokszor még utólag is megpróbáltuk igazolni, és azzal
takaróztunk, hogy ha nem úgy tettünk volna, ahogy, akkor nem szolgáltattunk
volna alkalmat Neked, hogy irgalmasságot gyakorolj velünk. Bocsásd meg, kérünk,
kevélységünket, s nevelj kudarcaink őszinte beismerésére, mely igaz bűnbánatra
és Hozzád való megtérésre vezet bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése