Hogy az istenkeresők szíve az igaz hitre eljusson
Kérjük közbenjárásodat!
Feltűnt
már eddig, hogy Pál mit próbál kibontani e tanításában? Azt, amiért való,
amiben értelmet nyer az, hogy Jézus felhívja magára a tömeg, a sokaság
figyelmét csodái által! Magára akarja vonni mindannyiunk figyelmét Jézus, hogy
értésünkké legyen az, ami a tanítása, amit általa akar az Atya eljuttatni
hozzám, hozzánk! Pál egy olyan ember, aki számára egyértelművé lett Krisztus
Isten valósága. Akinek nem a csodáiban van a kifejeződése, hanem jellemében és
tanításában!
Az
egy test, melynek részesei vagyunk, jelenti azt, hogy Jézus Krisztusban jelen
van minden emberi jó jellem. Minden emberi jó! Akiben én felismerhetem azt a
jót, aki Isten akaratából vagyok! Krisztus az én esszenciám is! Belőle
bontakoztathatom ki a magam istenarcúságát!
Elsősorban,
nem azt a jellemrajzot kell kutatnom Jézusban, aki e világ számára válhatok
hasznossá, vagyis, nem a kézügyességem, nem az üzleti érzékem, nem a világi
értelemben belőlem eladható értékekre – megélhetésem, és családom megélhetésére
fordítható képességeimről szól istenarcúságom, hanem azokról a képességeimről,
melyekről Pál beszél!
„Az
egyházban Isten egyeseket először is apostolokká tett, másodszor prófétákká,
harmadszor tanítókká; másoknak csodatevő erőt adott, vagy a gyógyítás,
segélynyújtás, kormányzás és a nyelveken való szólás adományát.” - Isten ország
építő tervének megvalósítására én milyen képességekkel rendelkezem!? - Ismerem
magam Isten szándéka felől?
Nem
emberi létállapotom felől kell értelmeznem Istent, hanem Isten megismeréséből,
felismeréséből kell létállapotomat alakítanom.
Tulajdonképpen,
az egyházi törvények, a dogmák, a teológia mindegyike arra szolgál, hogy
számomra, ki e világ állampolgára vagyok, kézzelfoghatóvá, érthetővé,
materiálissá formálja Istent. Korlátozott keretekbe terelje, szabályozza,
lekorlátozza embernek Istenről alkotott vélekedését, nehogy tévedhessen.
Ha
azonban elfogadom, hogy Isten A Szeretet maga, aki szabadsággal ajándékoz meg,
a szabadság kegyelmével indít útnak, erre az életre, akkor rá kell –először -,
hogy érezzek, majd csak ez után válhat tudatossá számomra, hogy Isten nem a
szabályok, a törvényszerűségek Istene! Számára mindent felülír a szeretet
törvénye, mely nem törvény valójában, hanem a szabadság maga. Ez a szabadság
azonban, mégsem a liberális szabadosság, ami korlátlan engedékenységet jelent!
Isten
nem zárja ki, nem féltékeny a tévedéseinkre, ahogy a bűneink sem zavarják
össze. Isten szabadságról vallott véleménye megengedi az embernek, hogy
tévedjen, keresse azt az utat, mely Istenhez vezeti el! Ő abban érdekelt, hogy
az én Igenemet bírja, mert Őt az én megtalált Igenem fogja dicsőíteni!
Isten
bennem, és általam akar megdicsőülni, hogy általa, Vele lehessek egy a
dicsőségében!
Csodálatos
távlat ez, melyben mindenki a teljesség részévé lehet! Isten ezért vágyakozik
arra, hogy mi, emberek megértsük, és értésére adjuk a világnak mi az általa
elgondolt jó értelme!
Bölcsességeddel
ragyogd be a Mindenséget és bennünket, is, kik csak Veled és Benned
ragyoghatunk fel! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése