Ferenc pápa: Közöny helyett teremtsünk valódi találkozást
Az Isten és népe közötti találkozásról beszélt szeptember 13-án, kedden reggel Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén, valamint óva intett a rossz szokásoktól, melyek a családtagok figyelmét is elvonják egymástól.
Isten
szava a mai liturgiában egy találkozást tár elénk. Az emberek gyakran
összefutnak anélkül, hogy valóban találkoznának egymással. Mindenki csak saját
magára gondol; néz, de nem lát; hall, de nem hallgatja meg a másikat –
állapította meg a pápa. – A találkozás azonban valami más, a találkozás az,
amiről a mai evangéliumi szakasz szól (vö. Lk 7,11–17): találkozás egy férfi és
egy nő, egy élő anya és egy halott egyszülött fiú között; találkozás két
csoport között: az egyik egy boldog tömeg, amely örül, hogy találkozott Jézussal,
és követi őt, a másik síró emberekből áll, akik a síró édesanyát kísérik ki a
város kapuján; találkozás a kijárat és a bejárat között. Ezek a találkozások
elgondolkodtatnak minket arról, hogyan találkozzunk egymással.
Az
evangéliumban azt olvassuk, hogy az „Úrnak megesett rajta a szíve”. Ez az
együttérzés nem ugyanaz, mint amit mi élünk át, amikor például az utcán valami
szomorú dolgot látunk, és sajnálkozunk fölötte. Jézus nem megy el a szenvedő
mellett, hanem „megesik rajta a szíve”. Odalép az asszonyhoz, valóban
találkozik vele, és aztán csodát tesz – emelte ki a Szentatya. – Mindebből
nemcsak a gyengédséget látjuk, hanem a találkozás „termékenységét” is. Minden
találkozás termékeny. Minden találkozás helyére teszi az embereket és a
dolgokat. Mi hozzászoktunk a közöny kultúrájához, és dolgoznunk kell, kérnünk
kell a kegyelmet, hogy a termékeny találkozás kultúráját építsük, amely
visszaadja Isten gyermekeinek méltóságát, az élők méltóságát.
Mi
hozzá vagyunk szokva ehhez a közönyhöz... Amikor látjuk a világ csapásait,
amikor hallunk róluk, ezt mondjuk: „Hát, sajnos, szegény emberek, mennyit
szenvednek...”, aztán megyünk tovább. Találkozás – ismételte meg a
kulcsszót Ferenc pápa. – És ha én nem nézek oda? Nem elég nézni, látni kell! Ha
nem állok meg, ha nem érintem meg a szenvedőt, ha nem beszélek vele, akkor nem
jöhet létre valódi találkozás, és nem segíthetek megteremteni a találkozás
kultúráját.
Az
„embereket félelem fogta el, és magasztalták Istent, mert meglátogatta népét” –
utalt a Szentatya az evangéliumi szakaszra, majd megjegyezte, ebben is szereti
látni Jézus mindennapos találkozását jegyesével, az egyházzal, mely
visszatérését várja.
A mai
üzenet számunkra ez: Jézus találkozása népével. Mindannyiunknak szükségünk van
Jézus szavára. Szükségünk van a vele való találkozásra. Családi körben, az
étkezések közben hányszor tévézünk és üzengetünk a mobiltelefonon... A
családtagok gyakran közömbösek már az együttlét iránt. Magában a családban, a
társadalom magjában sincs találkozás – mondta a pápa, majd azért fohászkodott,
hogy dolgozzunk a találkozás kultúrájának építésén, egyszerűen csak Jézust
követve.
Ne
csak nézzünk: lássunk is. Ne csak halljunk: hallgassunk is meg. Ne csak
keresztezzük egymás útját: hanem álljunk meg. Ne csupán annyit mondjunk: sajnálom
szegényeket, hanem essen meg rajtuk a szívünk. És aztán lépjünk oda hozzájuk,
érintsük meg őket, és a szív nyelvén mondjuk, ami abban a pillanatban eszünkbe
jut: „Ne sírj!”, legalább adjunk nekik egy csepp életet – zárta kedd reggeli
homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése