Ferenc pápa az apostoli nunciusokkal mutatott be szentmisét

Lépjenek ki önmagukból, hogy hirdessék az evangéliumot a föld minden sarkán. Erre buzdította Ferenc pápa az apostoli nunciusokat, akik részt vettek a Szent Márta-házban szeptember 17-én reggel bemutatott szentmisén.

A délelőtt folyamán került sor a jubileumi találkozóra a pápával, aki hosszú beszédet intézett hozzájuk. A mintegy 150 főpásztor között volt Alberto Bottari de Castello érsek, Magyarország apostoli nunciusa, valamint Pintér Gábor érsek, belarussziai apostoli nuncius is. A pápa köszönetet mondott a diplomatáknak, amiért örömmel és lelkesen vállalják kiküldetésüket újabb és újabb állomáshelyeiken, más földrészeken, új országokban, melyek nyelvét hamar elsajátítják.

Ferenc pápa a magvető példabeszédére építette homíliáját (vö. Lk 8,4-15), amelyet a napi evangélium tár elénk. A nunciusok is magvetőkként hintik el a jó hír magvát a világ minden részén. A pápa elismerte, hogy gyakran bizony „cigányélet” az övék, hiszen folyton vándorolnak országról országra. „Amikor már megtanultak egy nyelvet, jön egy telefon Rómából: „Mondd csak, hogy vagy? – Jól. – Tudod, a Szentatya nagyon szeret téged, és arra gondolt…” – merthogy mézesmázosak ezek a telefonhívások – szóval rád gondolt…” Aztán csomagolni kell, egy másik helyre utazni, otthagyni barátokat, szokásokat, a sok mindent, amit csinált az ember… Ki kell lépnie önmagából, elmenni egyik helyről a másikra, és ott újrakezdeni. Amikor a nuncius egy új országba érkezik, egy másik fajta nyitásra is szükség van: ki kell lépnie önmagából, hogy megismerje az országot, párbeszédet indítson, elsajátítsa a kultúrát, a gondolkodásmódot”.

A pápa tréfálkozva hozzátette: kilépés az is, amikor sokszor unalmas fogadásokra kell járni, de ott is el kell hinteni a magot, hiszen a búzaszem mindig jó. Van, aki talán úgy véli, hogy túl funkcionális, túlságosan adminisztratív ez a munka, s ezt világiak is végezhetnék. „Múltkor erről a témáról volt szó, és hallottam, ahogy a bíboros államtitkár azt mondta: „Tudjátok, azért a fogadásokon sokan, akik felületesnek látszanak, a papi kollárét keresik”. A pápa ekkor hozzátette: Ti mind jól tudjátok, mit tettetek sok ember lelkében. Abban a világias környezetben, azonban anélkül, hogy átvennétek a világias szemléletet, elfogadva az embereket olyannak, amilyenek, meg kell hallgatnotok őket, párbeszédet folytatni velük… és ehhez a nunciusnak ki kell lépnie önmagából, hogy megértse az embereket, beszéljen velük. Ez is egy kereszt” – mondta a pápa. Jézus azt mondja, hogy a magvető elhinti a magot, a búzaszemet, aztán pedig pihen, mert Isten az, aki kikelti és növeli a szemet. A nunciusnak is ki kell lépnie önmagából az Úr felé, aki növeli, kicsíráztatja a magot. Ki kell lépnie önmagából a tabernákulum előtt az imában, a szentségimádásban.

Nagyszerű tanúságtétel ez: a nuncius csak azt imádja, aki növel, aki életet ad – magyarázta a pápa, majd összefoglalta a nyitás, a „kilépés” három módját, amely egy nuncius életében meghatározó: az első a fizikai értelemben való kimozdulás, amikor csomagol, és cigányéletet él. A második az úgynevezett kulturális „kilépés”, amikor elsajátítanak egy kultúrát, megtanulnak egy nyelvet. Ehhez fűzve a Szentatya elmesélt egy példát: „Mondd csak – hangzik a telefonban –, mondd, milyen nyelven is beszélsz? – Jól tudok angolul, franciául, spanyolul is elboldogulok… – Aha, jó, jó... Idehallgass: a pápa arra gondolt, hogy Japánba küld! – De hát egyetlen japán betűt sem ismerek! – Á, majd megtanulsz!” Ferenc pápa megvallotta, hogy épülésére szolgált, amikor az egyik nuncius, mielőtt bemutatta volna megbízólevelét, két hónap alatt megtanult egy nehéz nyelvet olyan szinten, hogy misézni is tudott már rajta. Lelkesen, örömmel kezdte újra ezt a „kilépést”. A harmadik útja a kilépésnek pedig az ima, a szentségimádás.

Ebben – mármint az imában – a nyugalmazott nunciusok jeleskednek igazán. Testvérként többet imádkoznak, kell is, hogy többet imádkozzanak aktív nuncius testvéreikért, akik a világban működnek. De a hivatalban lévő nunciusnak sem szabad elfeledkezni erről az imádságról, hogy a Gazda jól növelje, amit elvetett. Háromféle nyitás, kilépés, három mód, amellyel Jézus Krisztust és az egyházat szolgálják. Az egyház pedig hálás köszönetet mond nekik ezért a három kilépésért, mint ahogy személy szerint a pápa is megköszöni munkájukat. Mint mondta: sokszor csodálattal veszi kézbe kora reggel a nunciusoktól érkező értesítőket, lám, milyen jól végzik a dolgukat. Az Úr adja meg nekik a kegyelmet, hogy mindig naprakészek legyenek ebben a három dologban, kilépve önmagukból – fejezte be végül szombat reggeli homíliáját Ferenc pápa.