Évközi huszonötödik hét csütörtökje

Évközi huszonötödik hét csütörtökje

A rövid evangéliumi jelenet bemutatja a bibliai idők egyik uralkodóját, Heródest. Ő is tudomást szerez Jézus cselekedeteiről és tanításáról. Lám, amit Jézus korábban szemléltetett a lámpatartóra helyezett és a házat bevilágító lámpásról szóló példával, valóra vált: tanításának híre elterjed, eljut a vezető emberek otthonába is. Jézus híre kérdéseket vet fel az uralkodóban, amelyek számunkra kissé furcsának tűnnek. Miért gondol Heródes arra, hogy a régmúlt idők valamelyik prófétája támadt fel? Nem valamiféle babonás hiedelemről van szó, amelynek hátterében esetleg emberi félelmek húzódnak meg, hanem egészen másról.
Heródes pontosan úgy gondolkodik, mint korának vallásos zsidó emberei, akikben erősen élt az az elképzelés, hogy a messiási időkben újra eljön Illés próféta. Amikor az uralkodó azt véli, hogy Illés jelent meg Jézus személyében, akkor burkoltan arról van szó, hogy Jézus a Messiás. Nem feltétlenül az ő véleménye ez, azaz nem ő gondolja azt, hogy a Messiás érkezett el Jézus által, hanem Jézus tettei és tanítása alapján úgy gondolják az emberek, hogy valóban eljött a Messiás. Akik hírt visznek Jézus tevékenységéről az uralkodónak, elmondhatták azt is, hogy sokan hiszik azt a nép körében, hogy Jézus a megígért Messiás, a Megváltó, akire a nép várakozott.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Élők és holtak Istene, tégy minket készségessé, hogy Krisztust követve tudjuk odaadni önmagunkat másokért, miként a búzaszem, amely egyedül marad, ha nem hull a földbe, de ha földbe hullván elhal, sok termést hoz. Add, Urunk, hogy készek legyünk áldozatot hozni társainkért, és add, hogy életünk soha el nem múló, gazdag termést hozhasson.