Évközi huszonkettedik hét péntekje

Évközi huszonkettedik hét péntekje

A zsidók vallási életében fontos szerepe volt a böjtölésnek. A böjt a bűnbánat kifejezése volt, illetve felkészülést jelentett az Istennel való találkozásra. A mai evangéliumban a farizeusok azzal vádolják Jézust, hogy tanítványaitól nem kéri számon a böjt megtartását.
Kérdésük jogosnak tűnik, de egy dolgot nem vesznek figyelembe, mégpedig azt, hogy Jézus fellépésével új időszak, új korszak kezdődött el. Az Úr Jézus nyilvános fellépése számos területen hozott újdonságot az emberek életébe, vallásosságába. Az emberek új hatalomról és új tanításról beszélnek Jézussal kapcsolatban, az előbbi rendkívüli cselekedetekre képes, az utóbbi jelentősen különbözik a régi, a hagyományos tanítástól. A Jézus által hozott új tanítás gyökeres változást hoz az ember életébe, legalábbis azok számára, akik elfogadják azt. Akik viszont a régi hagyományokhoz ragaszkodnak, amelyek sok esetben kiüresedett szokásokká váltak, sajnos nem képesek erre a megújulásra, újjászületésre.
Leginkább az utolsó vacsora eseménye jelzi az új korszak beköszöntét, amikor a kenyérben és a borban Krisztus a saját testét és vérét adja apostolainak, s önfeláldozása a másnapi kereszthalálában teljesedik be. E cselekedettel Isten új szövetséget köt az emberiséggel. Krisztusban újjászületve új emberré válhatok.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében.