Évközi huszonharmadik hét szerdája

Évközi huszonharmadik hét szerdája

A hívő, a vallásos ember meggyőződése, hogy ahol valamilyen hiány lép fel, ott Isten tudja betölteni ezt a hiányt. Ezzel szemben, aki úgy gondolja, hogy neki mindene megvan és fáradhatatlanul meg is küzd azért, hogy mindene meglegyen, annak nem tud mit adni Isten.
Ez a tapasztalat húzódik meg a boldogságok hátterében, amiről Jézus beszél. Ne tekintsd sorscsapásnak, ha szegény vagy, mert Isten tud neked lelki gazdagságot adni! Ne ess kétségbe a pillanatnyi éhség miatt, mert Isten gondoskodik rólad! Nem tragédia, ha sírnod kell, mert Isten fogja bánatodat örömre fordítani! Ne ess kétségbe, ha bántanak hited miatt, főként ne tagadd meg hitedet, mert Isten örök élettel fogja megjutalmazni hűségedet!
A gazdag az, akinek van valamije. A gazdag birtokol, vagyont gyűjt magának, önmagának él. A szegénynek talán semmije sincs. A szegény, mivel mást nem tud adni, az életét adja oda másoknak, másokat szolgál. Isten az, akinek van, aki létezik. Isten nem gazdag, de nem is szegény. Nem birtokol földi javakat, kincseket, mégis mindene megvan. Isten odaadja magát az embernek, de nem a gazdagnak, aki azt hiszi, hogy mindent birtokolnia kell. Isten nem tudja a gazdagnak adni magát, mert ő nem birtokolható. Isten a szegénynek adja magát, akinek életében van hely Isten számára, s aki nem birtokolni akarja Istent, hanem megelégszik azzal, hogy Isten benne éljen.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Hiszem, Istenem és Megváltóm, erősen hiszem, hogy az Oltáriszentségben vagy, mint igaz Isten és igaz ember. Hiszem, hogy a te tested, a te véred, a te lelked, a te istenséged és szent emberséged egészen bennfoglaltatik e szent ostyában, habár szemeim mindebből semmit sem látnak.
Szalézi Szent Ferenc