A pápa a missziós területek új püspökeihez: Mindnyájan az irgalmasság zarándokai vagyunk

Ferenc pápa szeptember 9-én délben a Kelemen teremben fogadta a missziós területek közelmúltban kinevezett új püspökeinek mintegy 110 fős csoportját, akik ezekben a napokban szemináriumon vesznek részt a Vatikánban, hogy elmélyítsék a legfontosabb pasztorális és egyházkormányzási ismereteket.

Mindnyájan az irgalmasság zarándokai vagyunk, hiszen rászorulunk Krisztus kegyelemére – kezdte a püspökökhöz intézett beszédét a Szentatya az irgalmasság szentévére utalva. Minden püspök a saját személyében tapasztalja meg ezt a valóságot mint a nyájak legfőbb Pásztorának helyettese. A püspökök hivatása az, hogy életükkel és püspöki szolgálatukkal mutassák meg Isten atyaságát, Krisztus jósága, törődése, irgalma, szelídsége és tekintélye által. Minden püspök arra kapott megbízatást, hogy saját egyházmegyéjében pásztorként vezesse Isten egyházát az Atya nevében, az őket tanító Krisztus nevében és az egyháznak életet adó Szentlélek nevében.

Ti mindnyájan az úgynevezett missziós területek sokféle és egymástól különböző területéről jöttetek – folytatta a pápa –, éppen ezért nagy kiváltságot, de ugyanakkor nagy felelősséget is hordoztok az evangelizálásban. Jó Pásztor módjára törődjetek a nyájjal, menjetek az elveszett bárányok fellelésére, keressétek az örömhír hirdetésének mindig új módját, induljatok az emberek elé, segítsétek a megkeresztelteket a hitük gyarapításában, rázzátok fel a langyosakat és a nem gyakorlókat. Menjetek el azokhoz a bárányokhoz is, akik nem tartoznak Krisztus nyájához és mert nem ismerik őt, hirdessétek nekik az evangéliumot.

Ferenc pápa ezt követően arra buzdította az új püspököket, hogy a missziós munkában bátran támaszkodjanak a világi hívek segítségére, akik készségesek a tanúságtételben; fordítsanak nagy figyelmet a szemináriumokban a papság képzésére, legyenek számukra példák és főként személyes jelenlétükkel vegyenek részt a képzés legjelentősebb mozzanataiban.

A Szentatya végül figyelmeztetve a missziós főpásztorokat arra a veszélyre, ami az egyes népcsoportok etnikai különbözőségéből ered, így buzdított: ne engedjék, hogy ezek a visszásságok behatoljanak a keresztény közösség testébe, hogy ott felülkerekedve megbontsák a krisztusi egységet.