Szent István király, Isten hitvalló, hű szolgája

Szent István király, Isten hitvalló, hű szolgája

Irgalmazz nekünk!

Szent István gyakorta a mennyei Királynő kegyeibe ajánlotta népét: „Állandó könyörgéssel kérte a mennyei Szüzet, hogy magát és királyságát, mint nagy és örök édesanya oltalmával biztosítsa. Magát és az összes magyart az ő őrizetébe és hatalmába ajánlotta, s övéinek minden törekvését és szerencséjét rábízta. Sőt még azt az ünnepélyes rendelkezést is közzétette, hogy a Boldogságos Szűz ünnepnapját, amelyen az égiek közé fölvétetett, a legfontosabbak között tartsa számon mindenki, nevezzék a Királynő napjának, s mint a többi ünnepét, ezt is böjtökkel és megkülönböztetett ünnepléssel tartsák meg. Végül ezt a mennyei Úrnőt, mint különleges és igen kegyes Pátrónánkat tisztelje az égen és a földön.”

Mária mennybevételének napja nemzeti ünnepünk. A szent király nem elégedett meg azzal, hogy az ő lelkében éltek ama magasztos gondolatok a Mennyek Királynője és a magyarok kapcsolatáról. Elevenné akarta tenni ezt a tudatot a nép körében is. Nagyon jól ismerte nemzetét, tudta, hogy annak idején a pogány Nagyasszonynak ünnepeit milyen aprólékos gonddal készítette elő, milyen pazar fénnyel tartotta meg, következésképpen az ünneplés pompájával fejezte ki, hogy őt mennyire szereti. Legyen még nagyobb, még fényesebb ünnepe az igazi, az élő, mennyei Királynőnek, a Nagyboldogasszonynak.

Míg a Koppány elleni küzdelmében Szent Mártonhoz és Szent Györgyhöz fohászkodik segítségért, és nekik tulajdonítja a győzelmét, e két ifjú katonaszentben bízik ő is mint ifjú ember, addig harminc évvel később, Konrád császár támadásakor már teljes mértékben kibontakozott előtte a Regnum Marianum eszméje. Hiszi, hogy a magyar föld a Mennyek Királynőjének oltalmát élvezi. Konrád fölvonulása idején csodálatos alázattal hajtja meg fejét a szent király, akármit is határozott felőlünk a Mennyei Királynő. Egyetlen, súlyos gond bántja: netán az ő mulasztása miatt pusztul el az ártatlan nép. Kész áldozattá válni a Nagyasszony kezében, hogy könyörüljön nemzetén és szokásos jóságával védje továbbra is. Ennek a mély hitnek kifejezője a hadba szálláskor mondott imádsága: „Ha úgy tetszik neked, Mennyek Királynéja és a magyar föld Védőasszonya, hogy ezt az örökös jogon rád bízott királyságot az ellenség feldúlja, és a Fiad hitét, amelyet nem rég plántáltunk a szittya keblekbe, tüstént kitépje, kérlek, ez ne az én mulasztásom miatt történjék, hanem a te végzésedre... új örökségedet szokott jóságoddal védd meg.”

„Amit a pásztor bűne érdemel, azt ő mossa le; kíméld, kérlek az ártatlan bárányokat.”

Ez a határtalan bizalom és alázat elnyerte jutalmát. Csodás módon kapott parancsra visszavonult Konrád császár serege még az ütközet előtt, és a magyarság megmenekült. A király a földre borulva köszönte meg a segítséget, és elrendelte, hogy minden templom oltárán mutassanak be hálából szentmisét.