Szent Anna 24.

Szent Anna, Istentől magzattal megáldott anya

Ne menjünk el az ember mellett, aki menyegzős ruha nélkül ült az asztalhoz, mert hiszen, lehet, hogy akkor önmagunk mellett megyünk el! Miért is nem volt ez az ember méltó arra, hogy részt vehessen a mennyei lakomán? Mert ugye értjük, hogy erről van szó. Barátként szólítja meg a király, és mégis kidobatja őt a lakomáról. Mert bár meghívást nyert oda, de mégsem volt rá méltó, hogy azon részt vegyen.

Mire is lettem megkeresztelve, mire kaptam meghívást? Mire tartok igényt? No, és mit teszek érte, hogy arra az igényelt meghívásra alkalmassá váljak?

De nézzük meg, hogy Jézus, ebben a példabeszédben hány féle embert mutat be?

- Vannak a menyegzőre meghívottak, akik nem akartak a menyegzőre elmenni.

- Vannak azok, akik nem törődtek azzal, hogy a király hogyan, milyen módon készült arra, hogy a menyegzős vendégek ott valóban ünnepelhessék az Ő fiát! Mindegyikük a maga dolgával volt elfoglalva annyira, hogy fel sem fogták azt, hogy a király meghívása milyen megtiszteltetés a számukra!

- Voltak a meghívottak között olyanok is, akiket a noszogatás, a maguk érdekeitől eltávolító meghívás annyira felbőszített, hogy képesek lettek megölni a szolgát, a király szolgáját, csak, hogy hagyjon már békét nekik!

- Végül, voltak olyanok, akik jártak – keltek a világban, tudomásuk sem volt róla, hogy a király milyen ünnepre készül. Talán nem is vettek róla tudomást, mert sem érzelmi, sem tudatos énjük nem volt a király iránt túlzottan elkötelezett. Talán minden törvénytől, szabálytól, királyi előírástól függetlenül élték a maguk életét, de amikor megszólítást kaptak, akkor megengedővé lettek a hívásnak, és elmentek az ünnepségre, a lakomára. Lehet, hogy arra gondoltak, hogy ebből hasznuk is lehet. Talán volt, aki kíváncsiságból ment el, hiszen ilyen helyre még eddig nem volt módja bejutni. Lehettek olyanok is, akik arra számítottak, hogy most talán egy jó nagyot potyáznak, eljátszhatják a fontos ember szerepét. De lám, volt egy olyan is, azok között, akiket a szolgák összeszedtek, akinek fogalma sem volt, fel sem fogta, hogy mire hívták meg, éppen ezért fel sem készült rá, hogy hova lesz bebocsátása. Vagyis tiszteletlenül érkezett, megalázottan, de meg nem alázkodottan. Mert fogalma sem volt arról, hogy olyan helyre szól a meghívása, ahova nem méltó betérni, vagy, mert úgy gondolta, hogy senki sem lehet ott olyan, akik közé neki ne lehetne ilyen koszosan, büdösen, piszkosan mennie. Ha a mennyei asztaltársaságról beszélünk, akkor ez az ember olyan volt, aki nem rendelkezett bűntudattal, bűnbánattal, önismeretével nem volt tisztában, gőgös és ostoba volt azt illetően, hogy oda belépjen. Lehet, hogy, ha a szolgától, aki meghívta őt oda, megkérdezte volna, hogy mond, mi kell ahhoz, hogy én oda bemehessek, akkor felkészülhetett volna rá, hogy ne kelljen később szégyenkeznie azért, hogy maga a király dobatja ki őt onnan!

Megvallanom kell, hogy szinte mindegyik emberben magamra ismerek! Éppen ezért aggódom magam miatt. Ahogy Richard Rohr mondja: „a Biblia ’vajúdó szöveg’- mely kinyilatkoztatja a feszültséget, és a problémát”, nem higiénikus módszerek bemutatása. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy bizony egyikünk sem képes, lehet képes, önmagát megmenteni attól, hogy kidobjanak, akkor, amikor az asztalhoz akarunk ülni, mert úgy gondoljuk, hogy mi arra érdemesek vagyunk!

Mert írva van: „az Úr minden szívet megvizsgál s az elmék minden gondolatát ismeri. Ha keresed őt, megtalálod, ha azonban elhagyod őt, elvet téged mindörökre.” [1Krón 28,9]

Így lehet az, hogy „sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Uram, Mennyei Atyám, értem, hogy Krisztusban Te ítélsz meg engem, de kérlek, még mielőtt megítélnél, Szentlelked által vezess a helyes úton, hogy ítéletedkor ne kelljen szégyenben maradnom! Ámen