Ferenc pápa: Emeljük fel az erőszakot szenvedett és elnyomott nőket!
Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én a Szentatya azt hangsúlyozta, hogy az ünnep tartalma egyrészt a sokat szenvedő nőkre, másrészt a megalázott, egyszerű embereket felemelő Istenre irányítja figyelmünket. Az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédét teljes terjedelemben közöljük.
Kedves
testvéreim, jó napot és szép ünnepet kívánok Mária mennybevételének napján!
Mária
mennybevételének mai ünnepén az evangélium (Lk 1,39–56) Mária találkozását
mutatja be unokanővérével, Erzsébettel, és hangsúlyozza, hogy „Mária azokban a
napokban útnak indult, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába” (Lk
1,39). Azokban a napokban tehát Mária egy Jeruzsálemhez közeli kisvárosba
futott, hogy találkozzon Erzsébettel. Ma pedig a mennyei Jeruzsálembe vezető
útján szemléljük őt, úton van, hogy végre találkozzon az Atya arcával és újra
láthassa fiának, Jézusnak az arcát. Földi életében sokszor járt hegyvidékes
utakon, élete utolsó fájdalmas szakaszán a Kálvárián is, és így Krisztus kínszenvedésének
titkához társult. Most pedig azt látjuk, hogy elérkezik Isten hegyére, „Napba
öltözve, lába alatt a Holddal, fején tizenkét csillagból álló koronával” (Jel
12,1) – ahogyan a Jelenések könyve mondja –, és átlépi a mennyei haza küszöbét.
Mária
volt az első, aki hitt Isten Fiában, és ő az első, aki testével és lelkével
együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe. Ő volt az első, aki befogadta és
karjába vette Jézust, amikor ő még csecsemő volt, most pedig ő az első, akit
Jézus karjába vesz, és bevisz az Atya örök országába. Máriának, a Római
Birodalom peremén egy félreeső kis faluban élő alázatos és egyszerű lánynak
Isten megengedi, hogy örökké a Fiú trónja mellett álljon, épp azért, mert
befogadta és megélte az evangéliumot. Az Úr ugyanis így dönti le a hatalmasokat
trónjukról, és így emeli fel a megalázottakat (vö. Lk 1,52).
Mária
mennybevétele olyan nagy misztérium, amely mindannyiunkat érint, valamennyiünk
jövőjét érinti. Mária ugyanis megelőz bennünket azon az úton, amelyen a
keresztséggel elindultak mindazok, akik életüket Jézushoz kapcsolták, ahogyan
Mária kapcsolta őhozzá saját életét. A mai ünnep a mennyre irányítja
figyelmünket, meghirdeti „az új eget és új földet”, a feltámadt Krisztus
győzelmét a halálon és a gonosz végleges vereségét. Ezért a galileai alázatos
leányka ujjongása, melyet a Magnificat hálaéneke fejez ki, az egész emberiség
énekévé válik, amely örömmel látja, hogy az Úr lehajol minden férfihoz és
nőhöz, az alázatos teremtményekhez, és magához veszi őket a mennybe.
Az Úr
lehajol az alázatosakhoz, hogy felemelje őket, amint a Magnificat éneke
hirdeti. Máriának ez az éneke a mai sokféle fájdalmas helyzetre is ráirányítja
figyelmünket, főképp az élet súlya és az erőszak drámája által leigázott nőkre,
a hatalmasok önkényének alávetett nőkre, az embertelen munkára kényszerített
kislányokra, a férfiak sóvárgásának magukat testben és lélekben átadni
kötelezett nőkre. Kívánom, hogy minél előbb egy olyan élet köszöntsön rájuk,
amelyet béke, igazságosság, szeretet jellemez, és elérkezzen a nap, amikor
végre azt érzik, hogy nem olyan kezek ragadták meg, akik megalázzák, hanem akik
gyengéden felemelik és az élet útján vezetik őket egészen a mennyig. Mária, az
a leányka, az a nő, aki sokat szenvedett életében, ezekre a nőkre irányítják
figyelmünket, akik szintén sokat szenvednek. Kérjük az Urat, hogy ő maga fogja
meg kezüket és vezesse őket az élet útján, megszabadítva őket ezekből a
rabságokból.
Most
pedig forduljunk bizalommal Máriához, a menny édes királynőjéhez, és kérjük:
„Adj nekünk békés napokat, virrassz utunk felett, add, hogy lássuk fiadat, a
mennyben örülve veled” (a második esti dicséret himnusza [az Imaórák
liturgiájának olasz nyelvű kiadásában]).
* * *
A
Szentatya szavai az Angelus után:
Kedves testvéreim és nővéreim, a béke királynőjét ma a mennyei dicsőségben szemléljük, szeretném ismételten őrá bízni azoknak a népeknek az aggodalmait és fájdalmait, akik a világ sok részén szűnni nem akaró összetűzések ártatlan áldozatai. A Kongói Demokratikus Köztársaság Észak-Kivu tartományának lakosaira gondolok, akiket újabb mészárlások sújtottak, és ezeknek az elkövetését hosszú ideje szégyenletes csend kíséri, ezek még a figyelmünket sem keltik fel. Ezek az áldozatok sajnos ahhoz a rengeteg ártatlan emberhez tartoznak, akiknek nincs súlya a világ közvéleménye számára. Segítsen Mária, hogy mindenkit együttérzés, megértés és egyetértés töltsön el!
Kedves testvéreim és nővéreim, a béke királynőjét ma a mennyei dicsőségben szemléljük, szeretném ismételten őrá bízni azoknak a népeknek az aggodalmait és fájdalmait, akik a világ sok részén szűnni nem akaró összetűzések ártatlan áldozatai. A Kongói Demokratikus Köztársaság Észak-Kivu tartományának lakosaira gondolok, akiket újabb mészárlások sújtottak, és ezeknek az elkövetését hosszú ideje szégyenletes csend kíséri, ezek még a figyelmünket sem keltik fel. Ezek az áldozatok sajnos ahhoz a rengeteg ártatlan emberhez tartoznak, akiknek nincs súlya a világ közvéleménye számára. Segítsen Mária, hogy mindenkit együttérzés, megértés és egyetértés töltsön el!
Köszöntelek
mindannyiatokat, rómaiak és különféle országokból érkezett zarándokok! Külön is
köszöntöm a villadosei fiatalokat, a credarói és a crosarai híveket.
Szép
ünnepet kívánok Mária mennybevételének napján mindannyiatoknak, akik itt
vagytok, de azoknak is, akik üdülőhelyeken vannak, és akik nem mehettek el
nyaralni, kivált a betegeknek, a magányosaknak és azoknak, akik ezeken az
ünnepnapokon az elengedhetetlen szolgáltatásokat biztosítják a közösségnek.
Köszönöm, hogy eljöttetek, és kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni
értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése