Ferenc pápa: Az jár az üdvösség útján, aki engedi, hogy magával ragadja a szeretet!
Augusztus 21-én a vasárnapi Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa a napi evangéliumi szakaszról elmélkedett, arról, hogy mit jelent az üdvösség szűk kapuja, és milyen úton járva üdvözülhetünk. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A mai
evangéliumi szakasz arra buzdít minket, hogy az üdvösség témájáról
elmélkedjünk. Lukács evangélista azt beszéli el, hogy Jézus úton van Jeruzsálem
felé, s egyszer csak odamegy hozzá valaki, és ezt a kérdést teszi fel neki:
„Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” (Lk 13,23). Jézus nem ad egyenes
választ, hanem egy másik szintre emeli a vitát, olyan szuggesztív nyelvezettel,
amelyet a tanítványok kezdetben valószínűleg nem is értenek: „Törekedjetek
bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem
tudnak” (Lk 13,24). A kapu képével azt akarja megértetni hallgatóságával, hogy
az üdvösség nem számok kérdése – hányan üdvözülnek –, nem az a fontos, hogy
tudjuk, hányan üdvözülnek, hanem az a fontos, hogy mindenki tudja, melyik út
vezet az üdvösségre.
Aki
úton van, annak előbb-utóbb át kell mennie egy kapun. De hol van a kapu? Milyen
a kapu? Ki a kapu? Maga Jézus a kapu. Ezt ő mondja a János-evangéliumban: „Én
vagyok a kapu” (Jn 10,9). Ő bevezet minket az Atyával való közösségbe, ahol
szeretetet, megértést, oltalmat találunk. De kérdezhetnénk: miért szűk ez a
kapu? Miért mondja, hogy szűk? Nem azért szűk, mert összenyom minket, hanem
mert azt kéri tőlünk, hogy fogjuk szűkre és mérsékeljük gőgünket és
félelmünket, hogy alázatos és bizakodó szívvel megnyíljunk Isten előtt,
elismerve, hogy bűnösök vagyunk és rászorulunk az ő bocsánatára. Ezért szűk:
hogy szűkre szabjuk gőgünket, amely felfuvalkodottá tesz minket. Isten
irgalmasságának kapuja szűk, de mindig tárva-nyitva áll mindenki előtt!
Istennek nincsenek kedvencei, hanem mindig mindenkit befogad, különbségtétel
nélkül. Szűk kapu, hogy visszafogjuk és mérsékeljük gőgünket és félelmünket;
kitárt kapu, mert Isten különbségtétel nélkül befogad minket. Az Isten által
adott üdvösség az irgalmasság szüntelen áramlása, amely ledönt minden korlátot,
a világosság és a béke meglepő távlatait nyitja meg előttünk. Szűk, de mindig
kitárt kapu: ezt ne felejtsétek el!
Jézus
ma újra sürgető felhívással fordul hozzánk. Arra hív, hogy menjünk hozzá,
lépjük át a teljes, kiengesztelődött és boldog élet kapuját. Bármilyen bűnt
követtünk is el, ő mindannyiunkat vár, hogy megöleljen minket, és felkínálja
bocsánatát. Egyedül ő tudja átalakítani szívünket, egyedül ő tud teljes
értelmet adni létünknek, ő adja meg nekünk az igazi örömet. Ha belépünk Jézus
kapuján, a hit és az evangélium kapuján, akkor képesek leszünk kilépni világias
magatartásformáinkból, a rossz szokásokból, az önzésből és a bezárkózásból.
Amikor érintkezésbe lépünk Isten szeretetével és irgalmasságával, akkor
létrejön a valódi változás. Életünket a Szentlélek fénye világosítja meg: egy
kiolthatatlan fény!
Szeretnék
javasolni nektek valamit: tartsunk egy kis csöndet, és gondoljunk a bennünk
lévő dolgokra, azokra, amik megakadályoznak abban, hogy átlépjünk a kapun: a
gőgöm, a kevélységem, a bűneim. Aztán gondoljunk arra a másik kapura, Isten
irgalmasságának kitárt kapujára, Istenre, aki vár minket, hogy megbocsásson.
Az Úr
sok üdvözítő alkalmat felkínál nekünk, hogy beléphessünk az üdvösség kapuján.
Ez a kapu olyan alkalom, amelyet nem szabad elszalasztanunk: nem akadémiai
diskurzusokat kell folytatnunk az üdvösségről, mint az az illető, aki
kérdésével fordult Jézushoz, hanem meg kell ragadnunk az üdvösség alkalmait.
Mert egyszer csak „a ház ura felkel, és bezárja az ajtót” (Lk 13,25) –
emlékeztet minket az evangélium. De ha Isten jó és szeret minket, akkor miért
csukja be a kaput? Azért mert életünk nem videojáték vagy szappanopera; életünk
komoly dolog, és az elérendő cél lényegi fontosságú: az örök üdvösség.
Kérjük
Szűz Máriát, a menny kapuját, segítsen, hogy meg tudjuk ragadni az alkalmakat,
amelyeket az Úr felkínál nekünk arra, hogy átlépjünk a hit kapuján és így
rálépjünk egy széles útra: az üdvösség útjára, amely képes befogadni mindenkit,
aki engedi, hogy magával ragadja a szeretet. A szeretet az, ami üdvözít, a
szeretet az, ami már a földön a boldogság forrása azoknak, akik szelíden,
türelmesen és igazságosságban élve megfeledkeznek önmagukról és a többiek,
főleg a legelesettebbek szolgálatába állnak.
A Szentatya szavai az Angelus után:
Kedves
testvéreim! Hozzám is elérkezett az a szomorú hír, hogy tegnap véres merénylet
történt a szeretett Törökországban. Imádkozzunk az áldozatokért, a halottakért
és a sebesültekért, kérjük Istentől a béke ajándékát mindenki számára.
Üdvözlégy, Mária…
Szeretettel
köszöntöm az összes római zarándokot, és azokat is, akik más országokból
érkeztek, külön is köszöntöm a Kaliszból (Lengyelországból) és a Gondomarból
(Portugáliából) érkezett híveket; szeretném külön is köszönteni az
Észak-Amerikai Pápai Kollégium új papnövendékeit: Isten hozott benneteket
Rómában!
Köszöntöm
a Legszentebb Megváltó Társaságát Manfredoniából, a polesinei
motorkerékpárosokat, a delianuovai híveket, valamint a gyalogosan ide
zarándokló veronai híveket. Köszöntöm a padullei fiatalokat, akik életosztásban
fognak segédkezni a római Caritasnál.
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el
imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése