Évközi tizenkilencedik hét szombat

Évközi tizenkilencedik hét szombat

Máté evangélista nagyon egyszerűen, röviden írja le Jézus találkozását a gyermekekkel. Abban a korban a gyermekek felügyelete, a róluk való gondoskodás, a velük való törődés az asszonyok feladata volt. Ebből kiindulva joggal állíthatjuk, hogy édesanyák vitték oda Jézushoz gyermekeiket és kérték számukra áldását.
A tanítványok azonban próbálták megakadályozni őket ezen igyekezetükben. Nem Mesterük biztonságát féltették, hanem csak egyszerűen a nyugalmát, zavartalan munkáját akarták biztosítani. Az ő magatartásuk, elutasításuk a kor felfogását tükrözi, miszerint a gyermekek ne érintkezzenek a felnőttekkel, ne zavarják a tanítót tevékenységében. Jézus nem tartja jónak ezt a vélekedést, ezért megengedi, hogy hozzá menjenek a gyermekek. Teljesíti az édesanyák kérését, kezét a gyermekekre teszi, s e kézrátétel imáját, áldását kísérő jel.
A mi Urunk a gyermekekre vonatkozóan kijelenti, hogy az ilyeneké a mennyek országa. A gyermekek alázatosak, tanulékonyak, elfogadóak és engedelmesek. A keresztény embernek, aki azt akarja, hogy éljen benne az Isten országa, szintén alázatot kell mutatnia, tanulékony lélekkel kell hallgatnia az isteni üzenetre, el kell fogadnia Isten akaratát és engedelmeskednie kell Istennek. Ezáltal válik Isten szeretett gyermekévé.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, keresztre feszített Jézus Krisztus, sajnálom, hogy megbántottalak, szent sebeidre és szenvedéseidre is kérlek, bocsáss meg nekem, és ne hagyj engem bűneimben meghalni, hogy kiontott, drága szent véred rajtam kárba ne vesszen!
Szent II. János Pál pápa