2016. augusztus 17., szerda

Évközi huszadik hét szerdája



Évközi huszadik hét szerdája


Jézus tanításának középpontjában továbbra is az üdvösség kérdése áll. Isten minden embert meghív az örök életre. Azt kéri tőlünk, hogy földi életünkben neki szolgáljunk, és azt ígéri nekünk, hogy a földi élet után eljuthatunk az örök életre. Aki Isten szolgálatában tölti életét, az számíthat erre az ajándékra, jutalomra, de akár fizetségnek is nevezhetjük, amit Isten ad nekünk.
Az örök életben, a mennyországban nincsenek megkülönböztetett helyek. Ott nem létezik olyan, hogy az egyik ember közelebb, a másik távolabb van Istentől, mert mindenki Isten jelenlétében él. Ott nem létezik olyan, hogy az egyik ember jobban, a másik kevésbé boldog, mert mindenkit eltölt a tökéletes boldogság, Isten jelenlétének öröme. Ebben az értelemben mindenki ugyanazt kapja Istentől, senki nem kap kevesebbet vagy többet, mint mások. Ez a jutalom a példabeszédben szereplő egy dénár. Mindegy, hogy egyesek rövidebb vagy hosszabb ideig éltek, kevesebbet vagy többet szolgálták Istent, a jutalom, a fizetség mindenkinek ugyanaz: az örök élet. Azt várni Istentől, hogy nekem többet adjon, mint másoknak, ostobaság. Sajnálni, hogy Isten másoknak is ugyanannyit ad, mint nekem, olyanoknak, akik megítélésem szerint kevesebbet szolgáltak, valójában irigység. Elfogadni az üdvösséget, mint Isten nagylelkű ajándékát, igazi bölcsesség.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Atyánk! Itt vagyok szolgálatodra, a te gyermeked, hogy rajtam keresztül folytasd szereteted munkáját a világban azáltal, hogy Jézust adod nekem, rajtam keresztül másoknak és az egész világnak. Imádkozzunk egymásért, hogy Jézus szerethessen bennünk és általunk azzal a szeretettel, mellyel az Atya szereti őt.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése