Az egyház tevékenyen jelen van a földrengés sújtotta Amatricében
A közép-olaszországi földrengés halálos áldozatainak száma 247-re emelkedett – jelentette augusztus 25-én, csütörtök reggel az ANSA olasz hírügynökség. Az egyházmegye püspöke Lourdes-ból sietett a helyszínre.
Amatrice
városában mintegy négyszázra teszik a sérültek számát. A több mint
kétezerhatszáz lakosú város történelmi központjában jelentős károk keletkeztek,
az utcák járhatatlanok a teljesen romba dőlt házak és a törmelék miatt, a romok
alól mentik ki az embereket.
A
lakók sátrakban és a szabad ég alatt töltötték az éjszakát. A túlélők keresése
egész éjszaka folytatódott. A reflektorfényekkel megvilágított romok közül egy
életben maradt kislányt húztak ki tizenhét órával a földrengés után. Amatrice
városában egy mezőn sorakoznak a lefedett holttestek, a helyi papok imádkoznak
értük. A halottak között magas a gyerekek és az idősek száma: több esetben
unokákról és nagyszülőkről van szó, akik együtt töltötték a nyári vakáció
napjait.
A város főutcája a földrengés előtt
A
földrengés jelképévé vált az amatricei óratorony órája, amelynek mutatói
megálltak a rengés pillanatában, 3 óra 36 perckor.
„A város elpusztult. A történelmi városközpontból, ami gyönyörű volt, nem maradt semmi, csak a toronyóra” – ezt látta Rieti püspöke, Domenico Pompili, aki a földrengés hírére azonnal hazautazott Lourdes-ból, és felkereste a katasztrófa által leginkább sújtott Amatricét. „Gyermekek és kamaszok holttestét láttam az utcákon… Ott voltam egy családapa mellett, aki feleségét, tizenkét éves fiát és tizenhat éves lányát vesztette el. Amikor leomlottak az épületek, ő a pékségben dolgozott a lakásától néhány száz méterre. Nem ért oda időben, hogy kimentse őket. Egyetlen vigasza, hogy álmukban haltak meg, nem vettek észre semmit” – idézte fel megrendülten.
„A város elpusztult. A történelmi városközpontból, ami gyönyörű volt, nem maradt semmi, csak a toronyóra” – ezt látta Rieti püspöke, Domenico Pompili, aki a földrengés hírére azonnal hazautazott Lourdes-ból, és felkereste a katasztrófa által leginkább sújtott Amatricét. „Gyermekek és kamaszok holttestét láttam az utcákon… Ott voltam egy családapa mellett, aki feleségét, tizenkét éves fiát és tizenhat éves lányát vesztette el. Amikor leomlottak az épületek, ő a pékségben dolgozott a lakásától néhány száz méterre. Nem ért oda időben, hogy kimentse őket. Egyetlen vigasza, hogy álmukban haltak meg, nem vettek észre semmit” – idézte fel megrendülten.
Az
egyház folyamatosan jelen van a helyszínen. „Nem elég ebben a pillanatban ott
lenni. A gyász idején is ott kell lenni az emberek mellett. És a helyi egyház
ott lesz” – tette hozzá a főpásztor. Elmondta azt is, hogy az emberek egymással
versengve sietnek a lakosság segítségére. A helyi karitászszervezetek és az
országos Caritas is azonnal megmozdult. Az olasz püspöki konferencia egymillió
eurót ajánlott fel, és országos gyűjtést hirdetett szeptember 18-ra.
Az
egyházmegye azonnal munkához látott, konyhát nyitottak, meleg ételt adnak az
embereknek, élelmiszert, ruhát osztanak, sátortáborokat nyitnak. Nyár van
ugyan, de a település ezer méterrel a tengerszint felett fekszik, éjszaka hideg
van, szükség van meleg ruhákra is.
Pompili püspök két héttel a tragédia előtt járt Amatricében, hogy megnyissa a szent kaput. „Nagyon szép este volt, egy szombati nap estéje, a falu tele volt turistákkal, nyaralókkal. Ezért is nagyon drámai dolog most visszatérni ide. Sajnos az élet ilyen, kiszámíthatatlan, sérülékeny. Ez a csend és az imádság ideje. Aztán a tettek ideje következik…”
Pompili püspök két héttel a tragédia előtt járt Amatricében, hogy megnyissa a szent kaput. „Nagyon szép este volt, egy szombati nap estéje, a falu tele volt turistákkal, nyaralókkal. Ezért is nagyon drámai dolog most visszatérni ide. Sajnos az élet ilyen, kiszámíthatatlan, sérülékeny. Ez a csend és az imádság ideje. Aztán a tettek ideje következik…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése