Szent Anna 5.

Szent János evangelista, Szent Annának unokájától való unokafia,

A mi felelősségünk nagyobb, mint Jeremiásé és kortársaié, mert őrájuk nem volt az egész világ üdvössége rábízva. Nekünk azonban el kell vinnünk az Örömhírt Babilonba, Ninivébe, s ha egy meghamisított evangéliumot adunk át nekik, ha elhallgatjuk Krisztus üzenetéből, ami esetleg irritálhatja a modern embert, akkor éppen azokat áruljuk el, azokat károsítjuk meg, akik öntudatlanul is várják az Örömhírt. Gondoljuk csak meg: ha nem ragaszkodnánk következetes, konok hűséggel a krisztusi hitletétemény sarkalatos pontjaihoz, akkor sem térnek meg tömegek az Egyházhoz, ellenkezőleg, látva gyöngeségét és állhatatlanságát még inkább támadnák. Ugyanakkor Krisztus tanításának, a hitletéteménynek és az evangéliumi erkölcsnek felhígításával azokat is elbizonytalanítanánk és félrevezetnénk, akik eddig hűséges hívei voltak.

Ne riasszon vissza Jeremiás elutasítása, sem Keresztelő János vértanúsága a mai Evangéliumban attól, hogy mindig a teljes igazságot képviseljük és a csorbítatlan evangéliumot hirdessük, melyet életünk odaadásával is kész vagyunk megpecsételni. Az Egyháznak az új évezredben nincs is más választása, mint hogy egyre jobban Egyházzá alakuljon radikális megtérések sorozatán keresztül. Ma Jeremiás Egyházává kell alakulnunk, igazán azzá kell lennünk, amik már keresztségünk óta csírájában vagyunk, amivé Isten akarja tenni egyenként és közösségként is az ő szent népét.

Erre tanít a mai ferences ünnep is, Porciunkula napja. Portiuncula a ferences rend bölcsője: itt állt az Angyalos Boldogasszony temploma, melyet Szent Ferenc a saját kezével épített újjá, ahonnét a klarisszák rendje elindult, s ahol a szeráfi atya a mennybe költözött. Ez volt az a szerény kis kezdet, melyből nyolcszáz esztendő alatt a Rend hatalmas szellemi-lelki épületté fejlődött, s amelyhez újra és újra visszatérve hűséges maradt a kezdetek kegyelméhez.