Hogy népünkről az evilági megszállottságot elvegyed
és a szellem uralmának útját egyengesd
és a szellem uralmának útját egyengesd
Bizony.
Ez szól nekem
Péld
2,1-9 - Mt 19,27-29
Életre szoktat, vagy nevel?
Éljük meg a történetet!
Melyben létünk lehet.
Melyet észre sem veszek,
míg minden természetes,
nem ajándékomként veszem
- magamra, hogy lehet!
A ’Lenni’,
mit csodálni megengedett!
Úgy, mint ami személytelen,
és mégis:
benne találom személyemet!
Felfedezéssé válhat az életem!
Melyben minden napra,
újra születhetek;
nincs időm rá, meg sem öregedhetek!
Egyszerűen élhetem,
melyben az élet, a halál,
egyre megy!
Minden állapotomban
gyönyörködhetek,
örömömre rálelhetek:
hogy lám, ebben is részt enged nekem!
Eközben az idő -
melyről azt hittem, hogy enyém lehet,
máris időtlenné lehet,
melyet betölt – számomra -
szeretete. Hogy Benne -
Belőle – akkor Érte lehet lélegzetem.
Mégis, szabad lehetek!
Magamnak a hálát, mindezért,
megengedem: köszöntelek, dicsőítelek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése