E
hónap harmadikán már elmélkedtem a tanítványok elküldéséről, bár ott, és akkor
a hetvenkettő kapcsán mondtam el gondolataimat. Amiről ma, egy atya azt
említette meg, hogy a hetvenkettő a teljességet jelenti, tehát, amikor Jézus a
hetvenkettőt küldte, akkor az vonatkozik minden kereszténynek szóló
küldetéséről!
Ma
két igét kapcsolnék itt össze, elmélkedésemben: Mk 2,4: „Mivel nem tudták eléje
vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét”. A másik pedig Mt 6,20a:
„Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben”. Ma úgy kaptam e két igét
elmélkedésre, meggondolásra, hogy találjam meg e két ige kapcsolatát magamban.
Az
első igehelyből a „tömeg miatt” szavak szólítottak meg, a második igéből pedig
az a felismerés ragadott el, hogy kincseim lehetnek, kincseket gyűjthetek,
olyanokat, melyek a mennyek számára válhatnak értékesekké!
Ugyanakkor,
eszembe jut az, hogy már szerveztem közbenjáró közösséget – négy férfivel –
akik vállalják, imaközösségben – kilenced tartásával - hogy a rászorulókat
beengedjük Jézus elé, kérve számára a gyógyulást.
Másrészről,
ismerem a vallásos tömeg fogalmát, ami folyamatosan aggasztóan foglalkoztat:
mit lehet tenni érte, és mit lehet tenni azért, hogy a tömeg közösséggé legyen.
Felismerve azt, hogy nem több mint tömeg! Továbbá azt, hogy Jézus közösségre
hív bennünket Vele elsősorban, de benne egymással, bennünket!
Egy
vallási tömegben nem könnyű annak, aki felismeri azt, hogy az, aki közösségnek
véli hinni magát Krisztussal, az nem több mint tömeg. Mert csupán abban
közösek, hogy tévedésükben erősítik meg egymást. Mert azt állítják magukról,
hogy Krisztus közössége, de valójában nincs közös platformjuk. Csupán közös
eszközrendszerük, mert egy templomba járnak, ők, akik egy városban laknak,
illetve onnan ismerik egymást, hogy már látták egymást, amikor kezet fogtak a
kiengesztelődés imájában, illetve áldozásnál szemkontaktusba kerültek már,
legalább egyszer. Pedig, ettől még senki sem lesz közösségivé, hogy néhány
rítusban hasonlóak. Mert a rítus mögött, a motívum, az indíték még lehet
egészen eltérő is.
Én
úgy gondolom, hogy közösséggé az formálja a keresztény tömeget, ha annak tagjai
megengedővé teszik magukat arra, hogy Isten eszközévé váljanak.
Tudjuk-e
azt, hogy hogyan válhatunk Krisztus eszközeivé, hogyan lehetünk Isten
szándékára megengedővé, szolgálatra képessé? Talán ez az a kérdés, aminek
megfejtésére, kihordására a legelőször találkozniuk kell azoknak, akik Krisztus
közösségévé szeretnének formálódni.
Ehhez
legelőbb el kell jutnom oda, hogy én felismerjem a tömeget, a keresztény
tömeget, mely alapja annak, hogy onnan elindulva, eljuthassunk a keresztény, a
Krisztusi közösségre.
Isten
bizonyára látja azt is, hogy képes vagyok felismerni azt, hogy Neki szándéka
van a tömeggel, melyhez engem szeretne használni. Ugyanakkor Isten bizonyos,
hogy tisztában van azzal is, hogy látom az összefüggéseket. Talán Ő generálja
bennem a képességet rá, hogy lássam a tömeg és Krisztus közötti kapcsolatban
rejlő erőket, lehetőségeket!
Vajon,
szabad megijednem attól, hogy felismerem azt, hogy a körülményekben lehetőségek
lehetnek Isten számára? Mert a körülmények bennem és általam válhatnak
lehetőséggé?
Talán,
ha így van, akkor annál inkább kell keresnem a módját annak, hogy hogyan
válhatok megengedővé rá, hogy általam Isten terve teljesülhessen, kérve a
Szentlélek vezetését!
Hiszem,
még, ha hinni nem is bírom, hogy megengedővé válni Istennek, olyan kincs, mely
a mennyek értékévé válhat! Mert Isten dicsőségét szolgálja az, ha az ember
képessé tudja tenni rá magát!
Azzal
a tudással, és annak a józanságával, hogy magamnak is van szándékom és lenne
lehetőségem is rá, hogy a magam javára használjam azt fel! Mert ismerem a
kísértést, a bűnre való hajlamot, de, melynek engedni nem vagyok hajlandó.
Pontosan azért nem, mert Isten végtelen jóságáról már olyan bizonyosságot
szereztem be, ami minden ellenérvelésnél erősebb!
Áldalak
Uram, Mennyei Atyám, hogy Fiad, Jézus és Isten Szentlelke által a bajban nem
hagytál el, megtérésre vezettél engem, és mert akarom, megtérések piciny
csillogásában vonzásodban megtartani méltóztatsz! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése