2016. július 24., vasárnap

Jézus Szent Vére 20.




Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit


A mai Igéből megszólít engem Istenem, mint keresztényt. Azt mondja Isten, hogy ’én miattad akarok kegyelmezni nemzetednek! Hogy Érted teszek mindent, hogy Te a megváltás örömében részesedj. Értsd meg, hogy számodra mit ér az én megváltásom, és mitől váltottalak meg! Azt akarom, hogy higgyél bennem! Szabad vagy, a szeretetre! János evangéliumát olvasd, és értsd meg, hogy mit akarok mondani azzal, hogy higgyél bennem:
6,35 Jézus azt felelte nekik: »Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.
7,38 aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd belőle.«
11,26 és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?«
11,25 Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog,
12,44 Jézus pedig hangját felemelve így szólt: »Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem.
12,46 Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon.
14,10 Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit.
14,12 Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek.
Úgy zörgetek ajtódon, mint barát. De nem várom el azt sem, hogy azért nyiss ajtót, mert barátomnak mondalak. Csak nyiss ajtót nekem, mert Veled akarok ma étkezni, Nálad akarok már örökre lakni, hogy meg bírjam értetni Veled, mit jelent a szeretet, az én Atyám szeretete a Te számodra! Te vagy számomra az utolsó, akire tekintettel kész vagyok megmenteni népedet! Már mindenki visszautasított engem. Már csak Benned bízom! Te azt mondod válságban van a civilizáció, amiben élsz. Hát akkor Te élj úgy, hogy érted megmenteni érdemesnek tartsam a civilizációdat!’
Igen, én így gondolom, valóban, hogy a civilizációnk, kultúránk válságban van!
A civilizáció válságán keresztül bizonyítható, hogy az ember szabadságának torzulásának következtében a személyiség válságát kell felismerni, és diagnosztizálni, ha e válságon felül szeretnénk kerekedni. Vallom, hogy a civilizáció válsága Krisztus óta nem törvényszerűség, csupán emberi együgyűség. Ugyanakkor, az ember együgyűsége lehet bűne is, mely végzetessé teszi a személy örökérvényűségét, a megváltottságot pedig illetlenül dobja félre!
Könnyű azt mondani, hogy vége, nincs esélyünk tovább! Én mégis azt mondom, hogy Istennel közösségben embernek nincs lehetetlen! Csak az beszélhet reményvesztettségről, aki nem hiszi Isten minden felett álló irgalmas szeretetét. Már pedig, ma, a mi életünkben már nincs más, nem lehet más reményünk csak Isten végtelen irgalmas szeretete, mely egyetlen igazért is kész újra kezdeni mindent! Ajtót kell nyitnom előtte, Érted! Elsősorban azokért, akik szeretteim, de rajtuk keresztül minden olyan emberért, aki megtévesztett, de kereső, bűnös, de szeretett bűnös, éppen ezért számíthat Isten irgalmas szeretetére, és szükségét is szenvedi!
Válságról beszélek, de tudom azt, hogy nem Krisztus, kinyilatkoztatása, és nem is Isten Igazsága, jósága van válságban. Nem is Isten Szent Lelke van válságban. Hanem én, a teremtett Ember vagyok válságban, aki … nem is ott téved talán az ember, hogy nem hiszi Istent, az Ő jelenlétét a maga életében. Az Ember válságának talán az oka az, hogy már fogalma sincs arról, hogy mi a valósága, és mi az, ami Isten létében válhatna valóságává. Richard Rohr, a Jób és a szenvedés misztériuma c. könyvében erről így ír: „Jób és tanácsadói között az a különbség, hogy az utóbbiak tisztaságot és rendet akarnak a világegyetemtől. Előre látni akarják, mit fog tenni Isten. Jób azonban Istent akarja látni. Ők fenn akarják tartani a helyes és összefüggő képzetek világát, míg Jób Istenhez fűződő kapcsolatát akarja fenntartani”. A tanácsadókat helyettesítsük be a történelmi egyházak prominens szereplőivel, a vallások képviselőivel, őrzőivel, és Jóbot a hitre képes emberrel, aki Igazzá lenni vágyakozik.
A többiekkel nem kell itt foglalkozni, hiszen a többi, a tömeg az, aki birka módjára cselleng, bolyong, mert semmit sem ért, csak értelmezget. De mert a világban akkora már a káosz, ezért a tömeg nem képes másra, mint arra, hogy mindent félre értsen, és félremagyarázzon, ezért inkább öncélúságába, önérvényesülésébe menekül, éppen ezért önrendelkezővé teszi magát.
Isten Szent rendelkezésében, a Bibliában – erről keveset beszélünk -, kinyilatkoztatásában azt próbálja megértetni az emberrel, hogy tudatos, fegyelmezett dolog a szeretet, mely törvény nem dobható a disznók elé! Törvényének hordozói azok, akiket kiválasztott, akiket megjelölt, hogy megszemélyesítve istenségét a világban, elterjesszék az élet filozófiáját, a halál filozófiája ellenében! Erre a tudatos, és következetes istenlétre lettünk alkalmatlanokká mára, mi, keresztények. De ez már Krisztus korában sem volt másként, éppen ezért Isten már nem nemzetben gondolkodik, hanem személyben. Nem egyházban, hanem abban az emberben, aki képes ajtót nyitni Jézus Krisztus előtt, és elfogadni tanítását, vagyis: hinni Benne, Aki Isten megtestesülése, a Fiú, Aki tudja mit beszél, nem habratyol, és nem gabalyodik ellentmondásokba! Tudatosan él, elkötelezetten, fegyelmezetten, az egyetlen és lényeges dologra koncentrálva. Amiért képes bármire. Aki számra a halál fenyegetettsége nem jelent okot arra, hogy változtasson kinyilatkoztatásán!
Ragaszkodni, hogy utolsó mohikánként, Jóbként, vagy Noéként, esetleg Jeremiásként, mindegy, de teljesítsem feladatomat, melyet Te bíztál rám, segíts engem Istenem! Ámen


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése