Jézus Szent Vére 19.

Hogy minden jótevőnket és a reánk bízottakat megvédjed.

Szent János ugyan nem említi az Oltáriszentség szerzését az utolsó vacsora programjában, de ő sokat tesz ennek a nagy ajándéknak ismertetéséért. Az érdeme igen nagy, hogy Jézus főpapi tisztségét megmagyarázza: „Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged.  Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon.  Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül  igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust”(Jn 17,1-3) A zsidó nép büszke volt, hogy Ábrahám ősapától származott. Az Isten áldása így végződik: Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) Ábrahám Jákob nevű unokája negyedik szülöttének, Júdának adja a messiási áldást. Az ő egyik utódja Dávid király. Az ő családjából született Szűz Mária, aki a Szentlélektől foganta a világ Megváltóját, Jézus Krisztust. Dávid több látomást ír le zsoltáraiban. Számunkra igen fontos a 110. zsoltár: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul. Az Úr megesküdött és nem bánja meg: Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint. Jobbodon áll az Úr,haragja napján királyokat tipor le, a pogányok között ítéletet tart.”Néhány elgondolkodtató szentírási szövegre hívja fel a figyelmünket mind az Ó-, mind az Újszövetség. Az Ábrahámnak adott áldást is az utolsó mondat fényében kell néznünk: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3b)  Amikor Ábrahám legyőzi a Szodomát és szövetségeseit fogságba ejtő négy királyt, s győztesen halad szolgáival sátortábora felé, „Szodoma királya eléje jött Sáve völgyében (ez a Királyok völgye) Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt. Megáldotta és így szólt hozzá: Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette. S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet’. Ő pedig tizedet adott mindenből” (amit zsákmányolt) (Ter 14,17b-20)  Isten akarta így, aki kiválasztotta Ábrámot, hogy a Messiást szülő nép ősapja legyen, de ugyanakkor világossá tette azt is, hogy a  megváltás nem Ábrahám népéből, hanem a népből született Messiás áldozatából jön létre. Ezt emeli ki a tény, hogy Isten eléje küldi Ábrámnak az Őt elsődlegesen képviselő főpapját, és vele áldatja meg Ábrámot, aki ezt tizeddel viszonozza és ismeri el felettesének. Az ezer évvel később élt Dávid királynak ezért kellett a már idézett 110. zsoltárban hangsúlyosan leírnia: „Azt mondta az Úr az én Uramnak (a Messiáskirálynak) Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul. Az Úr megesküdött és nem bánja meg:Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint. Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le, a pogányok között ítéletet tart” (Zsolt 110,1. 4-6a)  Félreérthetetlenül  azt jelenti az ábrámi áldás utolsó sora, hogy nem csak az ősapa miatt, hanem mert Ő, a Messiás, a második Isteni Személy, ezért végtelen értékű az önmaga feláldozása. Ugyanígy  érvel  a Zsidóknak írt levél: „Vajon melyik angyalnak mondta valaha: A Fiam vagy,  ma szültelek? Vagy:Én Atyja leszek, Ő meg a Fiam  „Ám amikor elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: Imádja őt Isten minden angyala.(Zsid 1,5-6)  „Ezért, amit hallottunk, azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük. Ha már az angyaloktól meghirdetett tanítás annyira kötelező volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését,hogyan menekülhetnénk meg mi, ha semmibe vesszük azt a mérhetetlen üdvösséget, amelyet először az Úr hirdetett, azután a fültanuk megszilárdítottak köztetek, az Isten pedig különféle jelekkel, hatalmas csodákkal,és a Szentlélek tetszése szerint osztogatott adományaival igaznak bizonyított”(2,1-4) „Így Krisztus sem önmagát emelte főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: A Fiam vagy, ma szültelek . Másutt meg ezt mondja: Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint. Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált. Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki, mert az Isten őt hirdette ki főpapnak, Melkizedek rendje szerint” (5,5-10) Az Ószövetségnek el kellett múlnia: „Áldozatot és felajánlást nem kívántál, de testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. Akkor így szóltam:Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van. E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk” (10,5-7;10) „Már csak rövid, nagyon rövid idő, aztán eljön az eljövendő, és nem késik. Az igaz ember a hitből él, de ha elpártol, nem telik benne kedvem” (37-38)