Hogy mindnyájunknak a boldog halál kegyelmét
megadjad.
.Jézus az eddig adott tanításokhoz hozzáfűz egy új
gondolatot: „Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezik az óra, amikor már
nem beszélek képekben, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát. Azon a napon
majd a nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek az Atyát,
mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek és hittétek, hogy
az Atyától jöttem. Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itt hagyom a
világot, és visszatérek az Atyához”Erre a tanítványok megjegyezték: Most már
nyíltan beszélsz, nem képekben. Így világossá vált előttünk, hogy mindent
tudsz, s nincs szükséged rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy az
Istentől jöttél. Jézus így felelt: Most hiszitek? Eljön az óra, s már itt is
van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a maga útjára, s magamra hagytok.
De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Azért mondtam el ezeket
nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de
bízzatok, mert legyőztem a világot” (Jn 16,25-33) Milyen különös, hogy Jézusnak
egy már tisztázott gondolatsort újra meg újra elölről kellett magyaráznia. Az
angyalok a próbatétel hallva végleges döntést hoztak: Mihály és angyaltársai
azonnal átlátták, hogy Jézust a megtestesülés után is Istenként kell imádni.
Luciferék nem akarták az Emberfiát imádni. Rövid, villanás-szerű gondolat-csere,
és megátalkodottá vált ez a csapat. Nem is tudnak soha megváltozni. (Jel
12,1-6) Mi, emberek most is tudunk változtatni döntéseinken. Reményünk halálig
megmarad. Jézus az utolsó vacsora termében be akar mutatkozni
tanítványainak és nekünk, a későbbi nemzedéknek. Amikor lezárta az 1280 éves
bárányvacsora sorozatot, amelyet Isten parancsára az Egyiptomból való
szabadulás emlékére rendelt az Úr Mózes közvetítésével az ószövetségi
választott nép megnyugtatására, az Újszövetség megkötéséhez érkezett. A sült
bárány húsának és a kovásztalan kenyér egy részének elfogyasztása után egy
szelet kenyeret vett a kezébe. Az apostolok figyeltek: Vajon mit tesz vele?
„Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik
ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én
emlékezetemre” (Lk 22,19b) Mást nem magyarázott akkor. Az apostolok sem
érdeklődtek, hogy az előbbi régi vacsora-törvény szerint
elfogyasztott sült bárányhoz mindenkinek szabad volt kovásztalan kenyeret ennie
tetszése, étvágya szerint. Ám a szabadulás délutánján nem egyszerű
bárány-ölés történt, hanem az ősi hagyomány szerint családfő a család
papjaként vágta le Istennek tetsző áldozatul az egy éves hím bárányt. A
bárányvérrel ünnepélyesen ki kellett vonulni a ház utcai bejárati ajtajához, és
meg kellett vele kenni az ajtót. Mózes adott magyarázatot:
Napszálltakor a halál angyala végig repül egész Egyiptomon. Az az
isteni parancs irányítja, hogy ahol az ajtón látja az áldozati
bárány vérét, repüljön tovább. Ahol ilyen áldozati jelet nem lel az ajtón, oda
menjen be, és vegye el a ház lakói közül minden elsőszülött férfi
családtag életét a nagyapától kezdve a napos csecsemőig. Tehát az egyiptomiak
minden házában lesznek halottak, mégpedig a családok szemefényei. Az utolsó
vacsorán ez a törvény megszűnik. Jézus egy darab kovásztalan
búzakenyeret,a kenyérnek a lényegét, ami a kenyeret kenyérré teszi,
átváltoztatta a saját testévé, amelyet a vacsorán résztvevők magukhoz
vesznek. Nem magyaráz, hiszen az apostolok hónapokkal korábban hosszú
ismertetést kaptak a kafarnaumi zsinagógában az első csodálatos
kenyérszaporítás utáni napon:„De ne romlandó eledelért fáradozzatok,
hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja
nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot”. (Jn 6,27) „Én vagyok a
mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él.
A kenyér, amelyet adok, az én testem a világ életéért”(51) „Ugyanígy a vacsora
végén fogta a kelyhet is, és azt mondta:Ez a kehely az új szövetség az én
véremben, amelyet értetek kiontanak’” (Lk 22,20) „Aki eszi az én
testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, én meg őbenne” (Jn 6,56)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése