Interjú Zuppi bolognai érsekkel az Amoris laetitia lelkipásztori alkalmazásáról

Matteo Zuppi bolognai bíboros érsek 

Rádiónk olasz tagozatának egyik munkatársa interjút készített Matteo Maria Zuppi bolognai érsekkel Ferenc pápa Amoris laetitia k. apostoli buzdítása értelmezéséről. Figyelemre méltó tény, hogy három hónappal a dokumentum közzététele után már megjelent egy kötet értelmezéseiről: „A család tükörben: a szinódusi út szövegválogatással az Amoris laetitia-ból.” A kötet szerzője Giovanni Panettiere író/újságíró (Gabrielli Editore).

E kiadványhoz kapcsolódott a kérdéses olasz interjú  M.M. Zuppi  új bolognai érsekkel. A főpásztor elmondta, hogy egyházmegyéikben folytatják a dokumentum tanulmányozását, különösen is figyelve a megkülönböztetésre, ami lelkipásztori módszerük megváltoztatására ösztönzi őket. „A kihívás, amellyel a pápa szövege  szembesít bennünket éppen ez: túlhaladni  a rendezett és rendezetlen házasságok kategóriáin, minden házasságra figyelni, éspedig elsősorban a személyekre.” Ennek az elvnek az alkalmazása a különböző konkrét esetekre megköveteli a megkülönböztetés alkalmazását. Nem kazuisztikáról van szó, hanem arról, hogy meghallgatjuk, igyekszünk megérteni minden egyes személy történetét a személyes kapcsolat kialakításával. Ez a kapcsolat új módszer kipróbálása, mert az Egyházban hozzászoktunk a kazuisztikához, és kevésbé gyakoroltuk a találkozást és a meghallgatást.

Az érsek megjegyezte: veszélyes az, ha az egyház nem tud kommunikálni, ha nem értik prédikációját. „Az Amoris laetitia éppen azt akarja, hogy érthető legyen üzenetünk, hogy megértsük és megkülönböztessük azt az igazságot, amely az üdvösség és az irgalmasság útja lehet a személyek számára.

A következő kérdés az elvált újraházasodottak áldozására vonatkozott. Az érsek szerint is ez a buzdítás recepciójának vitatott pontja: „áldozhatnak-e vagy sem?” A baj az, hogy kezdettől fogva – talán túlzottan -  a szinóduson is és a dokumentum értelmezésekor erre a  vitatott pontra összpontosult a figyelem. „Így második  szintre került Ferenc pápa felhívása: megélni a családban a lehetséges és nem az eszményiesített szeretetet.” E felhívás fontos, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy megfeledkezzünk a házasság-család öröméről, szépségéről, gyakran - a problémák közepette – védekező álláspontra helyezkedünk. A pápa szempontja konkrét, szenvedélyesen pozitív, és ez segíthet bennünket.

Az Amoris laetitia recepciójával, fogadtatásával kapcsolatban az interjúban idézték Maria Elisabetta Gandolfi újságírónő, az Il Regno c. folyóirat főszerkesztője megszívlelendő véleményét: „Azt hiszem, hogy ez a recepció-folyamat olyan mértékben lesz sikeres, amennyiben az egyes püspöki karok sorra megvizsgálják a buzdítás egyes fejezeteit, hogy hogyan ültethetik át azokat a gyakorlatba. Tudom – fűzte hozzá – hogy London érseke, Nichols bíboros  összeállított a buzdításból egy lelkipásztori útmutatót. Más püspökök is dolgoznak az egyes fejezetek aprópénzre váltásán, túlhaladva  a sokat vitatott nyolcadikon. Azt hiszem, sok még a teendő, hogy a dokumentum recepciója jó legyen.”

Nem csak a nyolcadik fejezetet kell tanulmányozni (itt szól a pápa a nem rendezett házasságokról, sebzett családokról). Az ismertetés elején említett könyv szerzője, Giovanni Panettiere óvatos véleménye: „Úgy látom, az olasz egyházmegyékben nagy fáradsággal szemináriumokat, összejöveteleket szerveznek az Amoris laetitia elmélyítésére. A sajtónak köszönhető, hogy talán túlzott figyelmet fordítottak a nyolcadik fejezetre, és így a többi fejezet háttérbe szorult. Gondolok itt a hetedikre, amely nagyon szép leírást/eligazítást  ad a gyermekek neveléséről, a lelkipásztori kísérésről vagy férj és feleség kapcsolatáról. Az elvált újraházasodottak szentséghez járulása és az együttélések problémájának központba állítása lelassította a dokumentum  fontos lelkipásztori irányelveinek tanulmányozását, elfordította a figyelmet az országos püspöki  karok feladatairól vagy pl. a lelkiismeret szerepéről a megkülönböztetésben.” Eddig az interjú a bolognai érsekkel.

Kiegészítésül idézünk az Amoris laetitia most már magyarul is olvasható fordításában a fent emlegetett nyolcadik fejezetből, ahol a „szabálytalan” helyzetekben élő házasok lelkipásztori kíséréséről van szó. Ferenc pápa rövid utalásokkal kis kaput nyit az elvált újraházasodottak esetleges szentségekhez járulásához – a Schönborn bíboros által megmagyarázott, múltkor itt ismertetett  szükséges megkülönböztetésekkel – konkrét, egyedi esetekben, belső fórumon, lelki vezető segítségével. Idézzük  a vitatott 305.pontot (a 351-es jegyzettel):

„A feltételek, vagyis az enyhítő körülmények miatt lehetséges, hogy az objektív bűn helyzetében - amely szubjektív szempontból nem vétkes, vagy legalábbis nem teljesen az - valaki Isten kegyelmében élhet, szerethet, és növekedhet is a kegyelem és a szeretet életében, megkapva ehhez az Egyház segítségét.351

Ide a 351. jegyzet:

Hivatkozás a Püspöki Szinódus XIV. Rendes Közgyűlésének  Záróbeszéd- ére. Majd a pápa ezt fűzi hozzá a jegyzetben az Evangelii gaudium-ra való hivatkozással: „Bizonyos esetekben ez a szentségek jelentette segítséget is magába foglalhatja. Ezért ’emlékeztetem a papokat, hogy a gyóntatószék nem lehet kínzókamra, hanem az Úr irgalmassága helyének kell lennie’ (Evangelii gaudium, 44). „Hasonlóképpen jeleztem, hogy az Eucharisztia ’nem a tökéletesek jutalma, hanem nagylelkű gyógyszer és táplálék a gyengék számára’ (uo., 47) – Eddig a lábjegyzet.

Folytatódik a főszöveg:

„A megkülönböztetésnek segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy megtaláljuk a lehetséges utakat az Istennek adandó válaszhoz és a korlátok általi /közötti?/ növekedéshez. Ha azt hisszük, hogy minden vagy fehér, vagy fekete, azzal olykor elzárjuk az utat a kegyelem és a növekedés előtt, és elvesszük a kedvet a megszentelődés útvonalaitól, amelyek megdicsőítik Istent.”