Integráció, párbeszéd, alkotás – az európai püspöki konferenciák titkárainak 44. találkozója
Az európai püspöki konferenciák titkárainak 44. találkozója idén Németországban, Berlinben zajlott június 30. és július 3. között Hans Langendörfer SJ, a Német Püspöki Konferencia (DBK) titkára meghívására.
Az
irgalmasság szentévében, szemünk előtt tartva a három kulcsszót (integráció,
párbeszéd, alkotás), amellyel Ferenc pápa Európa hivatását jellemezte azon a
napon, amikor átvette a Nagy Károly-díjat, a püspöki konferenciák titkárai a
következő témákat vitatták meg: szolidaritás a migránsokkal és a menekültekkel
(integráció), a családokkal (párbeszéd) és a földrész püspöki konferenciáinak
szolidaritása egymással (alkotás). A szekcióüléseket testvéri légkör
jellemezte, és befolyásolta a Brexit-népszavazás eredménye és az Európai Unió
jövőjére vonatkozó számos aktuális kérdés.
A
tanácskozás munkálatai Duarte da Cunha, a CCEE főtitkára szavaival vették
kezdetüket. Bevezetőjében emlékeztetett rá, hogy a CCEE nem elsősorban egyházi
szervezet, hanem lehetőség, olyan hely, ahol Európa helyi egyházainak vezetői
gyakorolhatják a közösségi döntést, amelyről gyakran szól Ferenc pápa, s
amelynek célja a társadalom és így az európai Egyház valódi prioritásainak
meghatározása. A CCEE munkájának egyik fő kihívása éppen az, hogy elősegítse a
társadalom és az Egyház egységét a plurális világban. A cél az, hogy építsünk
az európai kontinensen létező különbözőségekre, és ugyanakkor olyan „egyházi
egybecsengést” hozzunk létre, amelyben mindenki felelős a többiekért.
Ezt
követően Hans Langendörfer SJ, aki húsz éve áll a Német Püspöki Konferencia
Titkárságának élén, bemutatta a németországi egyházat. A lakosság létszáma 81,1
millió fő (közülük 6 millió a külföldi), s Németország olyan ország, ahol a
lakosság több mint fele vallja magát kereszténynek. A Német Evangélikus Egyház
(EKD) és a Katolikus Egyház együttesen az ország legtöbb alkalmazottat
foglalkoztató intézményei.
Találkozott
a püspöki konferenciák titkáraival és szentmisét mondott számukra Reinhard Marx
bíboros, a Német Püspöki Konferencia, valamint a COMECE elnöke. Beszédében
rámutatott, hogy bensőséges kapcsolat áll fenn a kereszténység és az európai
Egyház között. „Szükségünk van az evangelizáció megújítására – jelentette ki
Marx bíboros. – Ehhez arra van szükség, hogy egyesítsük az Evangéliumot és
Európa iránti elkötelezettségünket. Az Evangélium ugyanis az európai kontinens
számára szóló központi üzenet. Nem érthetjük Európát a hitünk, az Evangélium
nélkül, és nem érthetjük meg az Egyházat a szabadságnak azon történelme nélkül,
amit a mi földrészünk átélt. Az Egyház útja nem a „visszahódítás”, sem nem
olyan vár, amit meg kellene védelmeznünk. Az Egyház útja küldetés: bátorítani
és vezetni az embereket, hogy felelősen bánjanak a szabadság adományával. Ehhez
fontos, hogy mindig odafigyeljünk munkánk minőségére. Ugyanis ez a minőség
teszi lehetővé, hogy elérjük az embereket”.
Integráció
Július 1-én, pénteken reggel tárgyalták meg a résztvevők a migránsokkal és a menekülőkkel való szolidaritás témáját, amint azt az Egyház által létrehozott számos befogadást és integrációt elősegítő mű tapasztalata is megjeleníti, de szó volt az egyes államokkal való kapcsolatról is. A szekcióülésen felszólalt a Német Szövetségi Köztársaság belügyminisztere, Thomas De Maizière, aki kifejtette a német kormány által megvalósított migrációs politikát. Rámutatott, hogy milyen nehéz közös európai migrációs politikát létrehozni, és arra is, hogy mennyire elterjedt az indokolatlan félelem a migránsokkal szemben, ami nem egyszer tényleges idegengyűlöletre és ebből fakadó tettekre vezet. A német belügyminiszter rámutatott, hogy a nyelvezet terén is vannak nehézségek, amellyel a jelenséget leírjuk, mert az „már nem érinti meg az emberek szívét és értelmét”, sem az európai polgárokét, sem az új hazát kereső migránsokét. Túl gyakran szólunk úgy a bevándorlás jelenségéről, mint „válságról”, és nem pedig lehetőségként tekintünk rá, amelyben nemzeteink részesülnek. Sokszor eltúlozzák a jelenségről szóló híreket, és a szavak már nem felelnek meg a tényeknek, a valós számoknak, a valóságnak.
Július 1-én, pénteken reggel tárgyalták meg a résztvevők a migránsokkal és a menekülőkkel való szolidaritás témáját, amint azt az Egyház által létrehozott számos befogadást és integrációt elősegítő mű tapasztalata is megjeleníti, de szó volt az egyes államokkal való kapcsolatról is. A szekcióülésen felszólalt a Német Szövetségi Köztársaság belügyminisztere, Thomas De Maizière, aki kifejtette a német kormány által megvalósított migrációs politikát. Rámutatott, hogy milyen nehéz közös európai migrációs politikát létrehozni, és arra is, hogy mennyire elterjedt az indokolatlan félelem a migránsokkal szemben, ami nem egyszer tényleges idegengyűlöletre és ebből fakadó tettekre vezet. A német belügyminiszter rámutatott, hogy a nyelvezet terén is vannak nehézségek, amellyel a jelenséget leírjuk, mert az „már nem érinti meg az emberek szívét és értelmét”, sem az európai polgárokét, sem az új hazát kereső migránsokét. Túl gyakran szólunk úgy a bevándorlás jelenségéről, mint „válságról”, és nem pedig lehetőségként tekintünk rá, amelyben nemzeteink részesülnek. Sokszor eltúlozzák a jelenségről szóló híreket, és a szavak már nem felelnek meg a tényeknek, a valós számoknak, a valóságnak.
Csakúgy,
mint Németországban, számos más európai országban is elismerik az államok azt a
„rendkívüli” hozzájárulást, amit az Egyház nyújtott a bevándorlók
szükségleteire adott nagylelkű válaszával. Ugyanakkor az európai
migránspolitikák vizsgálata azt mutatja, hogy a jelenségnek főként a gazdasági
olvasata került előtérbe. Nem lehetséges, hogy továbbra is úgy tekintsünk erre
a kihívásra, mint puszta újraelosztási irányelvekre. Bátorságot kell hozzá
merítenünk, hogy a jelenséget a gyökerénél kezeljük és felelősen kísérjük
figyelemmel az integráció folyamatát. Európa története a migrációk története.
A
migráció jelentette kihívásokkal kapcsolatos munkacsoport bezárásaként
felszólalt III. Ignác Juszuf Junan, a szír katolikusok antiochiai pátriárkája,
valamint a SCEAM-SECAM (Afrika és Madagaszkár Püspöki Konferenciáinak
Szimpóziuma) küldötte, Jean-Vincent Ondon, Oyem (Gabon) püspöke, akik
tanúbizonyságot tettek azoknak a szenvedéséről és szükséghelyzetéről, akik a
befogadás reményében érkeznek Európába. Az antióchiai pátriárka hangot adott
értetlenségének a tétlenség miatt, amellyel a nyugati országok politikusai
szemlélik az iszlamista politikát követő államok terjedését, ahol a sariját
követik és nem tisztelik a Közép-Kelet vallási pluralizmusát.
A maga
részéről Ondon püspök felpanaszolta azoknak a szomorú sorsát, akik átkeltek a
„poklon”, hogy Európába érkezzenek, s ezután gyakran „borzasztó
menekülttáborokba zsúfolják őket” és „bizonytalan vagy még rosszabb sorsukra
hagyják őket, kizsákmányolóik kénye-kedvére”.
E
tanúságok fényében a püspöki konferenciák titkárai kifejezésre juttatták, hogy
sürgetően fontos a Közép-Keleten, Ukrajnában, és Afrika háborúktól szenvedő
területein a fegyverek letétele és a párbeszéd megkezdése. A béke mindig
lehetséges.
Párbeszéd
Ugyanennek a napnak a délutánján egy munkaülést szenteltek a családokkal való szolidaritás kérdésének, az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás fényében. A témát Heiner Koch berlini érsek vezette fel, aki egyben a Német Püspöki Konferencia Házasság és Család Bizottságának az elnöke is. Lelkesedéssel beszélte el a legutóbbi püspöki szinóduson (2015. október) szerzett tapasztalatait. Berlin kicsiny, de igen aktív és nagy megbecsülésnek örvendő katolikus közössége (400 000 hívő a 4 milliónyi lakosból) számára a legnagyobb kihívás megértetni a lakossággal, amely nem érzi úgy, hogy rá is vonatkozik a vallás jelensége, hogy mi a házasság szentségének értelme. Ezt követően a CCEE titkára adott elő egy rövid beszámolót arról, hogy a különböző püspöki konferenciák miképpen valósítják meg a Ferenc pápa apostoli buzdításában megfogalmazott elveket. A beszámolóból kitűnt, hogy a püspöki konferenciák különösképpen is odafigyelnek a házasságra történő felkészítésre és arra, hogy a család legyen az Egyház lelkipásztori munkájának kiindulópontja és célpontja is. E célból egyre fontosabb dialógust létrehozni az ifjúságpasztoráció és a családpasztoráció között, vagyis párbeszédet és folyamatos odafigyelést a már házasságban élők részéről és erősíteni a családok közötti szolidaritást.
Alkotás
Ezt követően a németországi apostoli nuncius, Nikola Eterović érsek, a püspöki szinódus korábbi főtitkára (2004-2013) kifejtette gondolatait a szinódusi elvről (az „együtt haladásról”) az Egyházban. A szinódusi elv egyszerre alapállás és gyakorlat az egyházban, amit a püspöki szinódus ülései tesznek kézzelfoghatóvá. Az egyházi élet olyan dimenziójáról van szó, amely segít megőrizni az Egyház egységét a kifejezésmódok és lelkipásztori válaszok különbözőségei közepette. A szinódusi elv fejlődésén végigtekintve (amely kifejezés szorosan egybekapcsolódik az egyházi közösség és kollegialitás fogalmaival is), kitérve a szervezetre is, amely a II. vatikáni zsinat után jött létre és „megtanítja a püspököknek a mások meghallgatásának művészetét”, a nuncius kifejtette a lehetséges további fejlődés irányait.
Párbeszéd
Ugyanennek a napnak a délutánján egy munkaülést szenteltek a családokkal való szolidaritás kérdésének, az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás fényében. A témát Heiner Koch berlini érsek vezette fel, aki egyben a Német Püspöki Konferencia Házasság és Család Bizottságának az elnöke is. Lelkesedéssel beszélte el a legutóbbi püspöki szinóduson (2015. október) szerzett tapasztalatait. Berlin kicsiny, de igen aktív és nagy megbecsülésnek örvendő katolikus közössége (400 000 hívő a 4 milliónyi lakosból) számára a legnagyobb kihívás megértetni a lakossággal, amely nem érzi úgy, hogy rá is vonatkozik a vallás jelensége, hogy mi a házasság szentségének értelme. Ezt követően a CCEE titkára adott elő egy rövid beszámolót arról, hogy a különböző püspöki konferenciák miképpen valósítják meg a Ferenc pápa apostoli buzdításában megfogalmazott elveket. A beszámolóból kitűnt, hogy a püspöki konferenciák különösképpen is odafigyelnek a házasságra történő felkészítésre és arra, hogy a család legyen az Egyház lelkipásztori munkájának kiindulópontja és célpontja is. E célból egyre fontosabb dialógust létrehozni az ifjúságpasztoráció és a családpasztoráció között, vagyis párbeszédet és folyamatos odafigyelést a már házasságban élők részéről és erősíteni a családok közötti szolidaritást.
Alkotás
Ezt követően a németországi apostoli nuncius, Nikola Eterović érsek, a püspöki szinódus korábbi főtitkára (2004-2013) kifejtette gondolatait a szinódusi elvről (az „együtt haladásról”) az Egyházban. A szinódusi elv egyszerre alapállás és gyakorlat az egyházban, amit a püspöki szinódus ülései tesznek kézzelfoghatóvá. Az egyházi élet olyan dimenziójáról van szó, amely segít megőrizni az Egyház egységét a kifejezésmódok és lelkipásztori válaszok különbözőségei közepette. A szinódusi elv fejlődésén végigtekintve (amely kifejezés szorosan egybekapcsolódik az egyházi közösség és kollegialitás fogalmaival is), kitérve a szervezetre is, amely a II. vatikáni zsinat után jött létre és „megtanítja a püspököknek a mások meghallgatásának művészetét”, a nuncius kifejtette a lehetséges további fejlődés irányait.
Az
„együtt haladás” egyik tanúságaként július 2-án szombaton a beszélgetés a CCEE
és a Comece kapcsolatáról folyt. E két európai egyházi szervezet gondoskodik a
püspöki konferenciák és a földrész közötti közösségről. Négy főtitkár
felszólalása kiemelte az európai püspöki konferenciák közötti szolidaritás
kérdését, rámutatva, hogy a konferenciák egy részének örömei, szenvedései és
reményei egyszersmind a többi számára is érdek és felelősség.
A találkozó munkálatait július 3-án vasárnap szentmise zárta, amelyet
Koch érsek celebrált a berlini székesegyházban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése