Ferenc pápa: „Te, férj, szánsz-e időt arra, hogy meghallgasd feleségedet?”
Július 17-én, vasárnap a déli Úrangyala imádság előtt a Szentatya arról az evangéliumi szakaszról elmélkedett, amely Jézus vendégeskedését beszéli el Márta és Mária házában. A nizzai mészárlás áldozatairól is megemlékezett. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A mai
evangéliumban Lukács evangélista azt beszéli el, hogy Jézus Jeruzsálem felé
haladva betér egy faluba, és két lánytestvér, Márta és Mária befogadja őt
házába (vö. Lk 10,38–42). Mindketten szívesen fogadják az Urat, de ezt két
különböző módon teszik. Mária Jézus lábához ül, és hallgatja szavát (vö. Lk
10,39), Mártát viszont teljesen lefoglalják az előkészítendő dolgok, és egyszer
csak így szól Jézushoz: „Uram, nem törődsz azzal, hogy nővérem egyedül hagy
szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen” (Lk 10,40). Jézus így válaszolt: „Márta,
Márta, te sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig csak egyetlen dolog
fontos. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszíti el soha” (Lk
10,41–42).
Mária
annyira belemerül a készülődésbe, a tevés-vevésbe, hogy szinte teljesen
megfeledkezik – és ez a probléma! – a legfontosabb dologról, vagyis a vendég
ottlétéről, aki ez esetben Jézus volt. Megfeledkezik a vendég jelenlétéről. A
vendéget pedig nem lehet akárhogyan szolgálni, megetetni, ellátni. Legfőképpen
meg kell hallgatni – jól jegyezzétek meg ezt a szót: meghallgatni! Mert a
vendéget személyként kell fogadni, a maga történetével, érzelmekben és
gondolatokban gazdag szívével, vagyis úgy, hogy valóban otthon érezze magát. De
ha te vendéget fogadsz a házadba, és folytatod a saját teendőidet, őt pedig
leülteted arrébb, nem is szólsz hozzá, ő szintén szótlanul ül, mint a kő:
kővendég… Nem! A vendéget meg kell hallgatni! Nyilvánvaló, hogy az a válasz,
amelyet Jézus Mártának ad – amikor azt mondja neki, hogy csak egyetlen dologra
van szükség –, teljes értelmét Jézus szavának hallgatására vonatkozóan nyeri
el, arról a szóról van szó, amely megvilágítja és segíti mindazt, amik vagyunk
és amit csinálunk. Ha mi imádkozni kezdünk – például a feszület előtt, és csak
beszélünk, beszélünk, beszélünk, aztán megyünk is a dolgunkra, akkor nem
hallgattuk meg Jézust! Így nem engedjük, hogy szóljon a szívünkhöz!
Meghallgatni – ez a kulcsszó! Ne felejtsétek el! Azt sem szabad elfelejtenünk,
hogy Márta és Mária házában is mielőtt Úr és mester lenne, Jézus zarándok és
vendég. Válaszának tehát ez az első és legközelebbi jelentése: „Márta, Márta,
miért tüsténkedsz annyira a vendégért, hogy már elfelejtkezel ottlétéről! – A
kővendég! – Befogadásához nem kell sok dolog, sőt, csak egyetlen dolog
szükséges: meghallgatni – ismét itt a szó: meghallgatni! –, testvérisen bánni
vele, úgy, hogy érezze, otthon van, nem egy átmeneti szálláson.”
Ekképpen
a vendégszeretet, mely az irgalmasság egyik cselekedete, valóban emberi és
keresztény erényként jelenik meg, amelyet félő, hogy a mai világ elhanyagol.
Ugyanis bár szaporodnak a szállók és menedékek, de ezeken a helyeken nem mindig
valósul meg tényleges vendégfogadás. Különféle intézmények jönnek létre,
amelyek a betegség, a magány, a kirekesztettség sok formájával foglalkoznak, de
csökken annak valószínűsége, hogy egy külföldi, egy kirekesztett, egy kizárt
ember találjon valakit, aki hajlandó meghallgatni: mert külföldi, menekült,
bevándorló; meghallgatni az ő fájdalmas történetét. Sőt előfordulhat, hogy az
ember saját házában, családtagjai között könnyebben kap szolgáltatásokat és
gondozást, mint meghallgatást és befogadást.
A mai
rohanó világban annyira lefoglal minket a rengeteg nehézség – némelyik nem is
fontos –, hogy gyenge a meghallgatási képességünk. Állandóan elfoglaltak
vagyunk, és így nincs időnk mások meghallgatására. Szeretnélek megkérdezni
titeket, szeretnék feltenni egy kérdést nektek, mindenki a szíve mélyén
válaszoljon: te, férj, szánsz-e időt arra, hogy meghallgasd feleségedet? Te,
asszony, szánsz-e időt arra, hogy meghallgasd férjedet? Ti, szülők, szántok-e
időt, „vesztegettek-e” időt arra, hogy meghallgassátok gyermekeiteket? Vagy a
nagyszülőket, az időseket? – „De a nagyszülők mindig ugyanazt mondják,
unalmasak…” – De szükségük van arra, hogy meghallgassák őket! Meghallgatni!
Kérlek titeket, tanuljatok meg meghallgatni másokat, és szenteljetek több időt
mások meghallgatására. Meghallgatási képességünkben gyökerezik a béke!
Szűz
Mária, a meghallgatás és a szolgálatkészség anyja tanítson meg minket arra,
hogy befogadók és vendégszeretők legyünk testvéreinkkel és nővéreinkkel
szemben.
***
A
Szentatya szavai az Angelus után:
Kedves
testvéreim!
Szívünket
mély fájdalom tölti el a csütörtökön Nizzában történt mészárlás miatt, amely
sok ártatlan ember életét oltotta ki, köztük sok gyermekét. Közel vagyok minden
gyászoló családhoz és az egész francia nemzethez. Isten, a mi jóságos Atyánk
fogadja békéjébe az összes áldozatot, segítse a sérülteket és erősítse meg a
családtagokat; hiúsítson meg minden terrorra és pusztításra irányuló tervet,
hogy senki se merészelje többé kioltani embertestvére életét. Atyai és testvéri
ölelést küldök az összes nizzai lakosnak és az egész francia nemzetnek. Most
pedig imádkozzunk mindannyian együtt, gondoljunk erre az öldöklésre, az
áldozatokra, a családtagokra. Először magunkban imádkozzunk…
Üdvöz
légy, Mária…
Szeretettel
köszöntelek mindannyiótokat, Rómából és különféle országokból érkezett hívek!
Külön is köszöntöm azokat, akik Írországból jöttek, az Armagh-i Érsekség és a
Derry-i Egyházmegye zarándokait, valamint az Elphini Egyházmegye állandó
diakonátusra készülő tagjait, feleségeikkel együtt.
Köszöntöm
a Pápai „Szent X. Pius” Kalábriai Teológiai Szeminárium rektorát és másodéves
hallgatóit, a spinadescói fiatalokat a Cremonai Egyházmegyéből, a Szent
Apostolok Pasztorális Közösség fiataljait Milánóból, a postiomai és
porcellengói ministránsokat a Trevisói Egyházmegyéből.
És
látom, hogy ott vannak a mi derék kínai testvéreink: nagy szeretettel
köszöntelek titeket, kínaiak!
Szép
vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó
étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése