Ferenc pápa: Az imádság az első és legfőbb „munkaeszköz” a kezünkben!
Július 24-én délben Ferenc pápa ismét elimádkozta az Úrangyala imádságot a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel. Előtte a napi evangéliumról elmélkedett, arról, hogy mit tanított Jézus az imáról. Utána pedig imádságot kért a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón részt vevő fiatalokért.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A mai
vasárnap evangéliuma (Lk 11,1–13) azzal a jelenettel kezdődik, hogy Jézus
egyedül, elvonulva imádkozik, amikor pedig befejezi, a tanítványok kérik:
„Uram, taníts meg minket imádkozni” (Lk 11,1); ő pedig így válaszol: „Amikor
imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk…” (Lk 11,2). Ez a szó Jézus imájának a
„titka”, az a kulcs, amelyet ő maga ad nekünk, hogy mi is be tudjunk lépni
abban a bizalmas kapcsolatba az Atyával, amely elkísérte és megtartotta őt egész
életében.
Az
„Atya” megszólításhoz Jézus két kérést kapcsol: „szenteltessék meg a neved,
jöjjön el az országod” (Lk 11,2). Jézus imája, és így a keresztény ima,
mindenekelőtt helykészítés Istennek, engedni neki, hogy kinyilvánítsa
szentségét bennünk, és előmozdítani országát, kezdve annak lehetővé tételével,
hogy gyakorolhassa szereteturalmát életünkben.
További
három kérés egészíti ezt az imát, amelyet Jézus tanít, a Miatyánkot. Ez a három
kérés alapvető szükségleteinket fejezi ki: a kenyeret, a megbocsátást
és a segítséget a kísértések között (vö. Lk 11,3–4). Nem lehet élni
kenyér nélkül, nem lehet élni megbocsátás nélkül, és nem lehet élni Isten
segítsége nélkül a kísértések között. A kenyér, amelyet Jézus velünk
kéret, a szükséges, és nem a felesleges kenyér; a zarándokok kenyere, az igazi
kenyér, olyan kenyér, amelyet nem halmoz fel és nem pocsékol el az ember, amely
nem nehezíti el lépteinket. A megbocsátás: mindenekelőtt az a
megbocsátás, amelyet mi magunk kapunk Istentől: csak annak tudata tud képessé
tenni minket a testvéri kiengesztelődés konkrét gesztusaira, hogy olyan bűnösök
vagyunk, akiknek végtelen irgalmasságában Isten megbocsátott. Ha valaki nem
érzi magát bocsánatot nyert bűnösnek, soha nem lesz képes megbocsátó és
kiengesztelődő gesztust tenni. Ez abból a szívből indul ki, amelyben bocsánatot
nyert bűnösnek érezzük magunkat. Az utolsó kérés, „ne hagyj el minket a
kísértésben”, annak tudatosságát fejezi ki, hogy milyen a helyzetünk:
mindig ki vagyunk téve a gonosz cselvetéseinek és a romlás veszélyének.
Mindnyájan ismerjük, mit jelent a kísértés!
Jézus
imádságról szóló tanítása két példázattal folytatódik, amelyekben egy barátnak
a barátjával, illetve egy apának a gyermekével szemben tanúsított magatartását
hozza fel példaként (vö. Lk 11,5–12). Mindkettő arra akar tanítani minket, hogy
teljesen bízzunk Istenben, aki Atyánk. Ő saját magunknál is jobban
tudja, mire van szükségünk, de azt akarja, hogy azt merészen és kitartóan
eléje vigyük, mert így tudunk részt venni az ő üdvözítő művében. Az imádság
az első és legfőbb „munkaeszköz” a kezünkben! Kitartóan kérni Istent nem
arra szolgál, hogy meggyőzzük őt, hanem hogy erősebbé tegyük hitünket és
türelmünket, vagyis azt a képességünket, hogy együtt harcoljunk Istennel a
valóban fontos és szükséges dolgokért. Az imádkozásban ketten vagyunk: Isten és
én, hogy együtt harcoljunk a fontos dolgokért.
Ezek
között van egy nagyon fontos dolog, amelyet Jézus megemlít a mai evangéliumban,
de amelyet szinte sosem szoktunk kérni, ez pedig a Szentlélek: „Add
nekem a Szentlelket!” Jézus ezt mondja: „Ha ti, bár gonoszak vagytok, tudtok
jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket
azoknak, akik kérik tőle!” (Lk 11,13). A Szentlélek! Kérnünk kell, hogy a
Szentlélek töltsön el minket! És mire szolgál a Szentlélek? Arra, hogy helyesen
tudjunk élni, bölcsen és szeretettel, Isten akaratát követve. Milyen szép
imádság lenne az, ha ezen a héten mindannyian azt kérnénk az Atyától: „Atyám,
add nekem a Szentlelket!” Szűz Mária kinyilvánítja előttünk létezésével Isten
Lelkét, aki teljesen betöltötte őt. Ő segítsen minket Jézussal egyesülten kérni
az Atyát, hogy ne világiasan éljünk, hanem az evangélium szerint, a Szentlélek
által vezetve!
A
Szentatya szavai az Angelus után:
Ezekben
az órákban lelkünket ismételten megrendítik a szomorú hírek az elítélendő
terror- és erőszakcselekményekről, amelyek szenvedést és halált okoztak. A
németországi Münchenben és az afganisztáni Kabulban történt drámai eseményekre
gondolok, amelyekben számos ártatlan ember vesztette életét.
Közel
vagyok az áldozatok családtagjaihoz és a sérültekhez! Arra hívlak benneteket,
hogy csatlakozzatok imámhoz, hogy az Úr mindenkiben jóra és testvéri szeretetre
irányuló elhatározásokat ébresszen. Minél leküzdhetetlenebbeknek tűnnek a nehézségek
és sötétnek a biztonság és a béke kilátásai, annál buzgóbban kell imádkoznunk!
Kedves
testvéreim! Ezekben a napokban nagyon sok fiatal útra kel a világ minden táján,
és Krakkó felé tart, ott rendezik meg ugyanis a harmincegyedik ifjúsági
világnapot. Szerdán én is elindulok, hogy találkozzam ezekkel a fiatalokkal,
fiúkkal és lányokkal, és együtt ünnepeljem velük és értük az irgalmasság
jubileumát, Szent II. János Pál közbenjárásával. Kérlek titeket, kísérjetek
minket imáitokkal. Már most köszöntöm mindazokat, és köszönetet mondok
mindazoknak, akik a zarándok fiatalok fogadásán dolgoznak: számos püspök, pap,
szerzetes és világi hívő. Külön gondolok szépszámú kortársaikra is, akik bár
személyesen nem lehetnek ott, tájékoztatási eszközökön keresztül követni fogják
az eseményt. Mindannyian egyek leszünk az imádságban!
És
most köszöntelek titeket, kedves zarándokok, akik Olaszországból és más
országokból érkeztetek! Külön is köszöntöm azokat, akik São Paulóból és São
João de Boa Vistából (Brazíliából) érkeztek, a cremonai „Giuseppe Denti”
kórust, a Piumazzóból Rómába jött kerékpáros zarándoklat részvevőit, akik
szolidaritási tevékenységet is végeznek. Köszöntöm a Torino megyében található
Valperga és Pertusio Canavese fiataljait: továbbra is igyekezzetek élni és nem
csak éldegélni, tengődni, ahogyan pólótokra írtátok!
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el
imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése