Évközi tizenötödik hét hétfője

Évközi tizenötödik hét hétfője

A mai evangélium középpontjában az üdvösség és az örök élet áll, amelyet nyugodtan tekinthetünk Istentől kapott jutalomnak. Ezt a jutalmat azok nyerhetik el, akik Istenért képesek mindenről lemondani, azaz evilági boldogságukat nem a földi javaktól és nem emberektől várják, hanem Istentől. Sokan nehéznek találják a mindenről való lemondást, mert el sem tudják képzelni életüket földi javak birtoklása nélkül vagy nem bíznak eléggé az isteni gondviselésben.
Mások megértik, hogy Isten szolgálata valóban teljes odaadottságot kíván az ember részéről, amelyben egyaránt megnyilvánul a bizalom, a ráhagyatkozás és a szeretet. Ezt értette meg a mai napon ünnepelt Szent Benedek, aki elindult a mindenről való lemondás útján, s aki a nyugati egyházban elsőként írt szabályzatot azok számára, akik közösségben akarják megélni Krisztushoz tartozásukat. Szabályzatának követői, a bencés szerzetesek, majd a későbbi időkben más szerzetesek személyükben olyan jelek a világ számára, akik azt bizonyítják, hogy Jézus kérése megvalósítható. Érdemes elindulni az evangéliumi szegénység útján, amelyen elkísér bennünket Isten gondviselése, s amelynek a végén feltárul az üdvösség ajtaja. Ha Isten szolgálatába állítjuk életünket, ezt ne a „százannyiért” tegyük, hanem az örök életért!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Akiket az Úr meghívott asztalához, igyekezzenek tisztán és szépen élni, és fussanak a bűntől! Legyenek a föld sója és a világ világossága, amit Krisztus Jézus nemcsak apostolainak és tanítványainak kötött lelkükre, de követőinek is.
Kapisztrán Szent János