Évközi tizenötödik hét csütörtökje

Évközi tizenötödik hét csütörtökje

A mennyei Atyát magasztaló imáját azzal fejezte be, hogy az Atya mindent átadott neki, azaz a Fiúnak. Ő tehát az, aki közvetíti minden ember számára az üdvösségre vezető igazságot. Ezen igazság birtokában és annak hirdetőjeként mondja Jézus: „Jöjjetek hozzám mindnyájan! Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek.”
Jézus korában a vallási ismeretek elsajátítására úgy volt lehetősége valakinek, hogy csatlakozott egy rabbi, egy tanító csoportjához, s mellette, az ő „iskolájában” megtanulhatta a törvények értelmezését és a törvény szerinti életet. Jézus is ilyen csatlakozásra szólítja fel az embereket. Mindenkit magához hív, hogy tőle tanuljanak. Ennek hátterében az húzódik meg, hogy a törvények ismerőjének és hiteles értelmezőjének tartja önmagát, ezért joga van arra, amit a hivatalos rabbik is tesznek, az emberek tanítására. Törvénymagyarázata, amely sok esetben eltér a megszokottól, több vita forrása lesz a későbbiekben, mivel a hivatalos tanítók egyre többször igyekeznek abba belekötni.
A nép viszont egyre nagyobb csodálattal hallgatja Jézust, mert megérzik a szavaiból áradó isteni igazságot és erőt, s felismerik szavaiban azt az útmutatást, amely által az üdvösségre juthatnak.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Segíts rajtam Uram, hogy tudjak erős lenni, amikor jön a megpróbáltatás órája! Tégy erőssé és nagylelkűvé, hogy ne jajveszékeljek és ne kerüljem el azt, aminek történnie kell! Erősen szembe nézve a kereszttel, mondom: Atyám, a te hívásodat szeretném benne fölfedezni!
Romano Guardini