Évközi tizennegyedik hét szombatja

Évközi tizennegyedik hét szombatja

Bár Jézus beszéde a várható üldözésekről és bántalmazásokról a tanítványokat nem tántorította vissza attól, hogy elinduljanak útjukra, bizonyára foglalkoztatta őket az a kérdés, hogy mindennek miért kell így történnie. Erre ad választ Jézus kijelentése: „Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál.” A tanítvány sorsa ugyanaz, mint a Mesteré. Az üldözéseket azonban nem mindenki képes hősiesen vállalni. Bennük félelem ébred, szeretnék elkerülni a bántalmazásokat és ennek érdekében akár meg is tagadhatják hitüket. Jézus arra bátorítja követőit, hogy hitüket félelem nélkül vallják meg a legnehezebb helyzetekben is. Tudniuk kell, hogy Isten kegyelme segíteni fogja őket és Isten nem feledkezik meg jutalmukról sem.
Némelyek talán a hallgatás és a rejtőzködés könnyebb útját választanák, hogy így elkerüljék az összeütközéseket a nem hívőkkel. Jézusnak viszont nem ez a szándéka. A hit melletti kitartás és a hit megvallása azt jelzi, hogy a keresztény ember valóban komolyan veszi-e Krisztushoz tartozását és értéknek, elérendő célnak tekinti-e az üdvösséget, amelyet Isten azoknak ígér, akik állhatatosan kitartanak a hitben. Az üldözések tehát próbatételt jelentenek az emberek számára. Aki kitart Krisztus mellett a földi életben, az együtt élhet majd Krisztussal a mennyben.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a Jó Pásztor, aki összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat. Te fáradhatatlanul indulsz az elveszett bárányok után és visszavezeted őket a közösségbe. Te ismered és nevükön szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. A kereszten életedet adtad a juhokért, minden emberért, értünk. Hívj napjainkban is fiatalokat szolgálatodra, akik téged követve egész életükkel a te szeretetedet közvetítik az embereknek, és a te tanításodat hirdetik. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!