2016. július 4., hétfő

Évközi tizennegyedik hét hétfője



Évközi tizennegyedik hét hétfője


Máté evangélista különös figyelmet szentel annak, hogy Jézus csodái, csodás gyógyításai esetében bemutassa az emberek hitét. Erre példa a mai evangéliumban szereplő két eset. Az elöljáró így fordul Jézushoz: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel.” Jézusba és az ő isteni erejébe vetett hit nélkül az ember nem kér ilyet. Az elöljáró meg van győződve arról, hogy az Úr érintése képes életre kelteni halott gyermekét. Amikor az ő hitére gondolunk, akkor fontos megjegyeznünk, hogy itt nem emberi elvárásról van szó, de nem is követelőzésről. Nem állhatunk soha Isten elé olyan túlzott magabiztossággal, hogy mindenképpen teljesítse kérésünket. Alázatra viszont annál nagyobb szükségünk van, s ezt az alázatot fejezi ki az, hogy az elöljáró Jézus előtt a földre borulva adja elő kérését, amely végül teljesül, Jézus a házához érve feltámasztja a halott kislányt.
A vérfolyásban szenvedő asszony attól várja betegsége elmúlását, hogy megérintheti Jézus ruháját. Érintése mélységes hitének kifejezése. Ezt erősíti meg az Úr kijelentése: „Hited meggyógyított téged.”
A bűntől való szabadulás feltétele az isteni megbocsátásban való hit. A betegségtől való szabadulás feltétele a gyógyító Jézusba vetett hit. A haláltól való szabadulás feltétele a feltámadásba vetett hit.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Mindenható uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk hálát néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése