Évközi tizenhetedik vasárnap

Évközi tizenhetedik vasárnap

Az ima tanít

 
Az iskolai hittanórára előbb érkeztem, még csak most kezdődött a szünet, a gyerekek az udvaron játszottak. Mármint ha játéknak lehet nevezni egymás kergetését és földre taszítását. Komolyabb sérülése, baja persze senkinek sincs, aki elesik, hamar feláll, de nekem kegyetlennek és erőszakosnak tűnik ez a játék. Mit játszotok? – kérdem tőlük. Háborúsdit! – kiáltják egyszerre többen is, s kezükkel puskát formázva lövöldöztek egymásra. A háború nem szép dolog és nem is játék, – mondom nekik – sok ártatlan gyermek veszti életét a háborúban. Játszatok inkább békét! Az ötletre megállnak, csoportba verődnek, látom rajtuk, hogy éppen megbeszélhetik a játék szabályait és menetét, de aztán hozzám jönnek és az egyik hangadó fiú előáll a kéréssel: Atya, hogyan kell békét játszani? Tanítson meg miket rá!
A gyermekek sok mindent nem tudnak, s azt várják, hogy a felnőttek újabb és újabb dolgokat tanítsanak meg nekik. A tanítási, nevelési feladat sokszor nem is tudatos a felnőttek részéről, hanem a gyermekek lesik el, sajátítják el a különféle magatartásformákat és viselkedési mintákat. A tanítás ilyen módon a felnövekvő emberek beavatása a felnőttek világába. Ahhoz, hogy valamit megtanuljunk mesterekre, tanítókra, nevelőkre van szükségünk, akik felelősséggel végzik ezt a feladatot. A mai evangélium szerint Jézus tanítványai azt kérik Mesterüktől, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Tudnak ők imádkozni, de az imádkozásnak egy új szintjére szeretnének eljutni. Látják, hogy Jézus mennyire bensőséges kapcsolatban van az Atyával, és azt szeretnék, ha ők is ilyen módon tudnák megszólítani Istent. A gyermeki szavakban megfogalmazódó imától idővel el kell jutnunk a hitbeli nagykorúság imájáig, miközben mindvégig megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet és bizalmat. A kérésektől el kell jutnunk a hálaadásig. Saját mondanivalónk ismétlésétől el kell jutnunk a csendig, a hallgatásig, Isten meghallgatásáig. A szinte követelőző kérésektől a bizalomig. Saját elképzeléseinktől addig a megnyugvásig, hogy Isten jól tudja, mire van szükségünk.
Mire jó az imádkozás? Az ima segít, hogy jobban megismerjem önmagam és jobban megismerjem Istent. Az ima felébreszti bennem a köszönet és a hála érzését, mert rácsodálkozok arra, hogy az életben mindent Istentől kapok. A helyesen végzett ima megérteti velem, hogy ne én legyek a fontos a magam számára, hanem Isten legyen az első az életemben. Az ima ugyanakkor megérteti velem, hogy Isten számára én vagyok a fontos, az én végső sorsom és üdvösségem. A jól végzett ima bánatot ébreszt, valamint erősíti bennem a reményt, hogy Isten irgalmas és megbocsát. Az ima nem félelemből fakad, hanem Isten iránti szeretetből és örömmel tölt el. Az ima, az Istenhez való fordulás emberi cselekedet, amely méltóságot ad nekem, mert a végtelenül hatalmas Isten szóba áll velem, az ő kicsiny teremtményével. Az ima megtanít, hogy helyesen értékeljem helyemet a világban. Az ima megtanít az alázatra, hogy miután minden tőlem telhetőt megtettem, Istentől várjam az eredményt. Az ima arra nevel, hogy megbecsüljem istengyermeki méltóságomat és mindig úgy tekintsek Istenre, mint Atyámra.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Istenünk! Neked köszönhetjük születésünket, emberi létünket, egész életünket. Te szeretettel fordulsz felénk és gondoskodsz rólunk életünk során. Örömmel adunk most neked hálát mindazért, amit tőled kapunk. Megismerjük isteni nagyságodat és fenségedet, ezért örömmel imádunk téged. Benned felismerjük jóságos Atyánkat, aki a javunkat akarod, ezért szívesen fordulunk hozzád kéréseinkkel. Sokszor megtapasztaljuk irgalmasságodat és megbocsátó jóságodat, ezért bizalommal fohászkodunk hozzád bűneink bocsánatáért. Urunk, hallgasd meg imáinkat!