Árassza el világunkat a szeretet lángja – Stanisław Dziwisz bíboros az IVT nyitószentmiséjén
Július 26-án hivatalosan kezdetét vette az Ifjúsági Világtalálkozó a Stanisław Dziwisz krakkói érsek által Krakkóban, a Błonia parkban bemutatott szentmisével, amelyen kétszázezer fiatal vett részt.
Krakkóban
megállt az élet – jobban mondva, talán éppen most kezdődött el. Fiatalok ezrei
mozdultak meg újra, hogy a találkozás és együttlét örömét vigyék el másokhoz.
„Ne féljetek! Tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt!” – mondta Szent II. János
Pál pápa, buzdítva minden embert egymás, és így Krisztus befogadására. Személye
most is közel áll a fiatalokhoz, tanúságtétele Isten irgalmáról – Szent
Fausztináéval együtt – mélyen átjárja az Istent keresők szívét.
Lukasz,
egy Sandomierzből érkezett ötödéves szeminarista elmondta, hogy mindennap
imádkozik II. János Pál pápához. Életében másodszor vesz részt ifjúsági
világtalálkozón, öt évvel ezelőtt Madridban volt, a papi hivatás mellett a
találkozó után döntött. Nyitottság és érdeklődés tükröződött a Fokoláré
mozgalomhoz tartozó libanoni fiatalok szemében is, akik először járnak
Európában a világtalálkozó ideje alatt. Hosszú utat tettek meg, de félelem
egyáltalán nem érződött rajtuk.
Krakkó
belvárosában délutánra már a buszközlekedést is leállították, a Błonia parkban
bemutatott szentmisére csak úgy özönlöttek a különféle lelkiségi mozgalmakhoz,
szerzetesi közösségekhez tartozó fiatalok, akik énekelve, tapsolva, táncolva, zászlókat
lengetve vonultak az utcákon a helyszín felé, már órákkal a szentmise kezdete
előtt. (A Błonia, a város legnagyobb parkja nem először lesz helyszíne pápai
látogatásnak: II. János Pál pápa négyszer, 1979-ben, 1983-ban, 1997-ben és
2002-ben járt itt, XVI. Benedek pedig 2006-ban.)
Az
IVT-t megnyitó szertartás során bemutatták, és a találkozóra írt himnusz
elhangzása alatt az oltárhoz vitték a rendezvény két szimbólumát: a keresztet,
melyet a megváltás 1983-ra meghirdetett szentévére készítettek, és amely azóta
II. János Pál szándéka szerint bejárta a világot; a fiatalok tanúságot téve
hitükről elvitték minden országba, valamint a Mária-ikont, amely a találkozót
megelőzően bejárta a lengyel egyházmegyéket. A Szűzanyát a kis Jézussal együtt
ábrázoló alkotás a Róma pestistől való megmenekülésére emlékeztető, a Santa
Maria Maggiore-bazilikában látható Salus Populi Romani kép másolata. (Ez előtt
az ikon előtt imádkozik Ferenc pápa apostoli útjaira készülve.)
Stanisław
Dziwisz a szentmise elején köszöntötte a világ minden részéről érkezett
zarándokokat, majd arra kérte őket, imádkozzanak a békéért és az elmúlt
napokban történt támadások áldozataiért – köztük azért az idős lelkipásztorért,
akit aznap reggel gyilkoltak meg egy franciaországi templomban.
* * *
Dziwisz
bíboros köszöntőszavait, valamint a szentmisén elmondott
szentbeszédét Korponai Gábor SJ fordításában közöljük.
Kedves
barátaim!
A
pillanat, melyre három éve vártunk, elérkezett. A pillanat, melyre azóta
várunk, amikor Ferenc pápa kihirdette Rio de Janeiróban, hogy a következő
ifjúsági világtalálkozót Lengyelországban rendezik meg, Krakkóban. Krakkó
történelmi központjában, egy a Mária-bazilika homlokzatára kihelyezett óra
számolta a napokat, órákat, perceket és másodperceket eddig a pillanatig, melynek
most részesei vagyunk. Ám egy sokkal fontosabb óra, mely szívünk gondolatait és
érzéseit mérte, készített bennünket elő a Názáreti Mester fiatal tanítványainak
találkozójára, melyet ma kezdünk el.
Minden
földrészről és népből eljöttetek, keletről és nyugatról, északról és délről.
Sok tapasztalatot és sok vágyat hoztatok magatokkal. Sokféle nyelven beszéltek,
de mától kezdve az evangélium nyelvén fogunk egymással beszélni. Ez a szeretet,
a testvériség, a szolidaritás és a béke nyelve. Teljes szívemből köszöntelek
benneteket Karol Wojtyła, Szent II. János Pál városában. Ő itt nőtt föl az
egyház szolgálatára, s innen indult el aztán arra a sok útra, melyeken Jézus
Krisztus evangéliumát hirdette. Köszöntelek benneteket abban a városban, ahol
különösen megtapasztaljuk az Isteni Irgalmasság titkát és ajándékát.
Cari
amici – benvenuti a Cracovia!
Dear friends – welcome to Cracow!
Chers amis – bienvenus à Cracovie!
Liebe Freunde – herzlich willkommen in Krakau!
Queridos amigos – bienvenidos a Cracovia!
Queridos amigos – Bem-vindos à Cracóvia!
Дорогие Друзья! Добро пожаловать в Краков!
Дорогі друзі, вітаємо у Кракові!
Drodzy Przyjaciele – witajcie w Krakowie!
(Kedves Barátaim! – Isten hozott benneteket Krakkóban!)
Dear friends – welcome to Cracow!
Chers amis – bienvenus à Cracovie!
Liebe Freunde – herzlich willkommen in Krakau!
Queridos amigos – bienvenidos a Cracovia!
Queridos amigos – Bem-vindos à Cracóvia!
Дорогие Друзья! Добро пожаловать в Краков!
Дорогі друзі, вітаємо у Кракові!
Drodzy Przyjaciele – witajcie w Krakowie!
(Kedves Barátaim! – Isten hozott benneteket Krakkóban!)
Testvéreim,
nyissuk meg szívünket, hogy befogadjuk Isten Igéjét és az Eucharisztia
ajándékát. A megfeszített és föltámadt Úr, a Világ Megváltója lesz velünk.
Tegyük le elé minden gondolatunkat, érzésünket, reményünket és várakozásunkat a
fiatal egyház hitének ma kezdődő ünnepével kapcsolatban. Bűnösségünk és az
evangélium eszméihez való hűtlenségünk tudatában kérjünk bocsánatot Istentől,
hogy közösen és tiszta szívvel ünnepelhessük a legszentebb szentmiseáldozatot.
* * *
Kedves
barátaim!
Miközben
a föltámadt Jézus és Simon Péter a Galileai-tenger partján folytatott
párbeszédét, a szeretet hármas kérdését és az arra adott választ hallgattuk,
eszünkbe juthatott ennek a galileai halász életének a keménysége, amely
elvezette ehhez a sorsdöntő párbeszédhez. Tudjuk, hogy egykor mindent elhagyott
– családját, hajóját és hálóit – és egy szokatlan Tanítót követett Názáretből.
Tanítványává vált. Megtanult Hozzá hasonló szemmel tekinteni Isten és az
emberek dolgaira. Megélte szenvedését és halálát személyes gyöngeségének és
tagadásának pillanataival együtt. Ezek után pedig, Jézus feltámadásakor megtapasztalta
a megdöbbenés és az öröm pillanatait is, amikor az Úr megjelent szűkebb
tanítványi körének, mielőtt fölment volna a mennybe. Ismerjük a beszélgetés
folytatását, a szeretet próbáját, melyről a mai evangélium beszél.
Simon
Péter a Szentlélektől megerősítve Jézus Krisztus bátor tanújává vált, a születő
egyház sziklájává. Mindezek mellett a Római Birodalom fővárosában lerótta a
legnagyobb árat is – keresztre feszítették, mint Mesterét. Péter vére Jézus
nevében a hit magjává lett, melyből aztán kisarjadt az egyház elterjedve az
egész világon.
Ma
Krisztus Krakkóban szól hozzánk, a Visztula folyó partján, mely átszeli egész
Lengyelországot a hegyeken át a tengerig. Tegyük magunkévá Péter tapasztalatát,
és gondolkozzunk el rajta. Tegyünk föl magunknak három kérdést és keressük
ezekre a választ! Elsőként, hogy honnan jövünk? Másodszor: hol vagyunk ma,
életünk ezen időszakában? Harmadszor pedig: hová tartunk, és mit viszünk
magunkkal?
Honnan
jövünk? „Minden népből az ég alatt” (ApCsel 2,5), mint azok az emberek, akik
nagy számban összejöttek Jeruzsálemben pünkösdkor, de most
összehasonlíthatatlanul többen vagyunk, mint kétezer évvel ezelőtt, hiszen
századokon keresztül hirdették nekünk az evangéliumot, amely azóta eljutott a
világ legtávolabbi szegleteibe is. Tapasztalatainkat különféle kultúrákból,
hagyományokból és nyelvből hozzuk. De magunkkal hordozzuk testvéreinknek, a
föltámadt Úr követőinek hitének és életszentségének tanúságtételét – a régebbi
és a jelenlegi nemzedékekét egyaránt.
Közöttünk
vannak olyanok, akik a világ olyan részéből érkeztek, ahol békében élhetnek,
ahol a családok a szeretet és az élet közösségei és ahol a fiatalok elérhetik
álmaikat. Ám vannak közöttünk olyan fiatalok is, akik olyan országokból jöttek,
ahol az emberek háborúktól vagy másféle konfliktusoktól szenvednek, ahol a
gyermekek meghalnak az éhségtől és ahol a keresztényeket brutálisan üldözik.
Közöttünk vannak olyan fiatal zarándokok is, akik a világ ama részéről
érkeztek, ahol az erőszak és a vak terrorizmus uralkodik, ahol a kormányok
tagjai őrölt eszméket követve hatalmaskodnak az emberek és a népek fölött.
Elhozzuk
erre a találkozóra, ahol ezekben a napokban Jézussal találkozunk, személyes
tapasztalatunkat arról, ahogy problémás világunkban megéljük az evangéliumot.
Hozzuk félelmeinket és csalódásainkat, de reményeinket és vágyainkat is, azt a
vágyunkat, hogy egy emberibb, testvéribb és szolidárisabb világban élhessünk.
Tudatában vagyunk gyöngeségeinknek, de egyúttal hisszük azt is, hogy „mindenre
képesek vagyunk Abban, aki erőt ad nekünk” (Fil 4,13). Képesek vagyunk
szembenézni a modern világ kihívásaival, ahol a hit és a hitetlenség, a jó és a
rossz, a szeretet és annak elutasítása között választhatunk.
A
következő kérdés: hol vagyunk most, életünk e pillanatában? Közelről és
távolról is érkeztünk. Sokan közületek több ezer kilométert utaztak és sokat
adtak azért, hogy elérjenek ide. Krakkóban vagyunk, Lengyelország egykori
fővárosában, ahol a hit világossága föllobbant ezerötven évvel ezelőtt. A
lengyel történelem viszontagságos volt, de mi mindig megpróbáltunk hűek maradni
Istenhez és az evangéliumhoz.
Azért
vagyunk itt, mert Krisztus gyűjtött egybe minket. Ő a világ világossága. Aki Őt
követi, nem jár a sötétben (Jn 8,12). Ő az Út, az Igazság és az Élet (Jn 14,6).
Kihez mennénk? Az örök élet igéi Nála vannak (Jn 6,68). Egyedül Ő – Jézus
Krisztus – tudja betölteni az emberi szív legmélyebb vágyait. Ő az, aki
elvezetett minket ide. Ő jelen van közöttünk. Elkísér bennünket, ahogy az
Emmauszba tartó tanítványok mellé is odaszegődött. Bízzuk Rá ezekben a napokban
gondjainkat, félelmeinket és reményeinket. Ezekben a napokban Ő meg fog
kérdezni minket szeretetünk felől, ahogy Simon Pétert is megkérdezte. Ne
kerüljük el a válaszadást ezekre a kérdésekre!
Jézussal
találkozva annak is tudatában leszünk, hogy mi mindannyian egy nagy közösséget
alkotunk – az egyházat –, amely átível az emberek által fölállított és az őket
elválasztó határokon. Mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk, akiket Fia, Jézus
Krisztus megváltott vérével. Az egyetemes egyház megtapasztalása nagy
tapasztalat, mely az ifjúsági világtalálkozók sajátja. Az egyház képe tőlünk
függ – a mi hitünktől és életszentségünktől. Rajtunk múlik, hogy az evangélium
eljusson azokhoz, akik még nem hallottak Krisztusról vagy nem tudnak róla
eleget.
Holnap,
eljön közénk napjaink Pétere, Ferenc pápa. Holnapután ugyanitt fogjuk Őt
köszönteni. A következő napokban hallani fogjuk szavát és együtt fogunk
imádkozni Vele. A pápa jelenléte az ifjúsági világtalálkozón a hit eme
ünnepének még szebb és sajátosabb jellemvonása.
Végül,
harmadjára, az utolsó kérdés: merre tartunk és mit fogunk magunkkal vinni
innen? Találkozónk csupán pár napos, mely egy sűrű, lelki és bizonyos
értelemben fizikai erőt is igénylő tapasztalat lesz. Majd visszatérünk otthonainkba,
családjainkhoz, iskoláinkba, egyetemeinkre és munkahelyeinkre. Talán fontos
döntéseket hozunk ezekben a napokban? Talán új célokat tűzünk ki életünkben?
Talán meghalljuk Jézus tiszta hangját, amellyel azt mondja nekünk, hogy
hagyjunk el mindent és kövessük Őt?
Mit
viszünk magunkkal? Jobb, ha nem válaszoljuk meg előre ezt a kérdést. De vegyük
föl ezt a kihívást! Ezekben a napokban osszuk meg egymással, mi volt a
legértékesebb! Osszuk meg egymással hitünket, tapasztalatainkat, reményeinket.
Kedves fiatal barátaim, szolgáljanak ezek a napok lehetőségként arra, hogy
alakítsátok szíveteket és értelmeteket! Figyeljetek oda a püspökök által
előadott katekézisekre! Hallgassatok Ferenc pápa hangjára! Vegyetek részt
teljes szívvel a szentmiséken!
Tapasztaljátok
meg az Úr irgalmas szeretetét a kiengesztelődés szentségében. Fedezzétek föl
Krakkó templomait, a város kulturális értékeit, lakóinak és a környező
települések lakóinak vendégszeretetét, nyugalmat találhattok a napok hajtása
után.
Krakkóban
eleven az Isteni Irgalmasság titka. Krakkó az alázatos Fausztina nővér és II.
János Pál otthona, akik érzékennyé tették az egyházat és a világot Isten e
sajátos tulajdonságára. Visszatérve hazátokba, otthonaitokba, vigyétek el az
irgalmasság szikráját, emlékeztetve mindenkit, hogy „boldogok az irgalmasok,
mert ők irgalmat nyernek” (Mt 5,7). Vigyétek el hitetek lángját és gyújtsatok
általa újabb lángokat, hogy az emberi szívek Jézus szívének ritmusára
dobbanjanak, amely a „szeretet lángoló tűzhelye”. A szeretet lángja árassza el
világunkat és szabadítsa meg az önzéstől, az erőszaktól és az
igazságtalanságtól, hogy a jóság, a megbékélés, a szeretet és béke erősödjön
meg a Földön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése