Második elmélkedés: az irgalmasság gyűjtőhelye a bűnünk
Ferenc
pápa a Santa Maria Maggiore-bazilikában -
Gyakran
előfordul, hogy bűnünk levesszűrőhöz hasonlít, amelyen hamar átfolyik a
kegyelem. Ezért szükség van rá, ahogy az Úr Péternek mondja, hogy hetvenszer
hétszer bocsássunk meg. Isten nem fárad bele, hogy megbocsássa bűneinket.
Az
újjáteremtett szívek
Isten
irgalmassága mindig nagyobb, mint bűntudatunk. Az Úr mindig megújítja a tömlőt
is, amelybe befogadjuk megbocsátását. Irgalmasságának új borát új tömlőbe
tölti: az irgalmasságot befogadó szív újjáteremtődik, képes lesz rá, hogy
irgalmasságot adjon. Azok értik meg a legjobban a függőségtől szenvedőket, akik
előzőleg maguk is szenvedélybetegek voltak. A legjobb gyóntató általában a
legjobb gyónó is – mondta a pápa, majd a szentek példájára utalt, akik szinte
mindnyájan bűnösök voltak, mielőtt megtértek volna, vagy, mint Kis Szent Teréz,
tudták, hogy csak a kegyelem mentette meg őket a bűntől.
Az
irgalmasság gyűjtőhelye maga az irgalmasság, amelyet mindnyájan megkaptunk, és
amely újjáteremtette szívünket – az az új tömlő, amelyről Jézus szól (vö. Lk
5,37).
Szentjeink
megkapták az irgalmasságot
Ferenc
pápa ezután arról elmélkedett, hogy a szentek melyik bűn „gyűjtőhelyén” kapták
meg az irgalmasságot és hogyan újult meg szívük.
Pál
hajthatatlan volt ítélethozatalában, mert ragaszkodott a törvényhez és üldözővé
vált. Az irgalmasság olyannyira átalakította, hogy elindult a legtávolabbi
pogányok felkeresésére, megértő és irgalmas lett másokkal szemben.
Péter
számára a gyűjtőhely önteltsége, mivel magát értelmes, józan halásznak
tartotta, aki tapasztalatból tudja, hogy mikor lehet halat fogni és mikor nem.
Abban a legmélyebb sebében gyógyította meg az isteni irgalmasság, hogy
megtagadta barátját.
Ferenc
egyre több irgalmasságot kapott élete során. Azon túl, hogy megcsókolta a
leprást, hogy frigyre lépett a szegénységgel, és minden teremtményt nővérének
tekintett, a végleges gyűjtőhely az volt számára, hogy irgalmas csöndben
kellett megőriznie a rendet, amelyet alapított, látva fivérei megosztottságát,
miközben ugyanazt a szegénységet tűzték ki zászlajukra.
Ignácot
hiúságában gyógyította meg az isteni irgalmasság.
Boldog
Brochero argentin atya, aki hamarosan a szentek sorába kerül, a szegény
bennszülöttek apostola maga is leprás lett, ez volt számára az irgalmasság
gyűjtőhelye.
Mária,
mint az irgalmasság gyűjtőhelye és forrása
A
Szűzanya az irgalmasság tökéletes gyűjtőhelye. Szabadon kimondott „igenje” a
kegyelemre, a bűn ellenképe. A pápa felidézte a Guadalupe-i Szűzanyához tett
zarándoklatát, amikor papjaiért imádkozott. Mária a papokon keresztül kíván
népére tekinteni. Azt tanítja, hogy az emberek szívét csak egyetlen erő képes
meghódítani, ez pedig Isten gyöngédsége.
Mária tekintetével megfigyel, miközben a jó szálait „szövi” egybe, mint
amilyen Juan Diego „tilmája”. Figyelemmel szemlél, megőrzi azok tekintetét,
akik őt szemlélik. Átfogó tekintetével egyesíti a múltat, a jelent és a jövőt.
Tekintete nem töredékes: az irgalmasság képes az egészet átlátni és megérzi,
hogy mire van a legnagyobb szükség – mondta Ferenc pápa, majd a Salve Regina,
az Üdvözlégy Királynő imával zárta le második elmélkedését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése