Jézus Szíve 26.

Jézus Szíve, békességünk és engesztelődésünk, irgalmazz nekünk!

Amikor Jézus megszületett a betlehemi barlangistállóban, a mélyen alvó világnak boldog angyalok hozták a jó hírt a pásztoroknak: „Ne féljetek! Nagy örömöt hirdetek nektek és az egész népnek: Ma születetett az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve. Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek” (Lk 2,10-14) hogy pedig valóban a Kisded személy szerint az emberek békessége, azt hatszáz évvel korábban megüzente az Úr Mikeás prófétával:”Te, efratai Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei közül, mégis belőled származik, aki kormányozni fogja népemet, Izraelt  és Ő maga lesz a béke” (Mik 5,1-4) tehát nem csupán békét hoz! Ahol tehát béke kellene, ott előbb hívják Jézust! Fordítva nem megy. Eleven példa rá a Szentföld. A békességet mindig bűn, irigység, gyűlölet teszi tönkre. Ahol így elvesztették a békét, ott ki kell előbb engesztelődni. Ehhez viszont erő, hatalmas erőfeszítés szükséges. Jézus tudja csak igazán biztosítani ezt a lelkierőt. Ő maga hívta fel erre a figyelmet: „Nálam nélkül semmit sem tehettek”. Mennyire kellene hazánkban is a kiengesztelődés, ehhez Jézus ereje, sőt maga Jézus. Úgy látom, ezt kijelenteni kevesen merik. Kell az imádság, de kell ez a hitvallás is!