Jézus Szíve 15.

Jézus Szíve, az örök halmok kívánsága, irgalmazz nekünk!

Amíg időmből és erőmből futotta, magam is szívesen róttam a hegyi utakat hazánk gyönyörű tájain és külföldön is. Valami sejtelmes vágy húzza az emberszívet az megszokott –néha meg is unt- lenti világból a fenségesen tornyosuló, égbe szökő hegycsúcsok felé. Úgy érezzük ilyenkor, hogy közelebb kerülünk az éghez, pedig a végtelenhez képest mit számít az a néhány száz vagy ezer méter. Az a különleges élmény is megragadja a magasba kapaszkodott turistát, hogy ott fenn közelebb került magához a fenséges Istenhez is. Ilyen vággyal kapaszkodott Mózes a Sínai hegyre, amikor Isten szólította. A negyven éves sivatagjárás végén örömmel mászott fel százhúsz évesen Nébó hegyére, hogy bepillantson az Ígéretföldére, aztán Istenben örökre elpihenjen. Nagy élmény reményében ballagott a Tábor hegyére Jézus nyomában a három apostol is. Minket az oltár pici halmáról a Szentséges Szív emel égi magasba. Földhöz ragadt modern életünk sivárságából meneküljünk hozzá!