Jézus Szive 13.

Jézus Szíve, melyben a Mennyei Atyának kedve telt, irgalmazz nekünk!

Amikor családba új kisbaba érkezik, boldogok a jó szülők, hiszen ők életforrás lettek, Istenteremtő társai. Egyben él bennük az a remény, hogy magzatuk majd a család, aztán a lakóhely, s talán az egész nemzet számára is fontos ember lesz, ha felnő. Isten azért teremtette az emberiséget, hogy gyermekeként szeresse mindegyikünket. Mindenki számára csodálatos élettervet, hozzá egyéni életteret rendelt. Mivel ezt végtelen intelligenciával gondolta ki, terve tökéletes, sőt egyedül tökéletes az illető részére. Boldog az az egyén, aki ezt megérti, valóra váltja. Isten is örül majd beteljesült művének. Urunk Jézus emberi élete a legtökéletesebb mű, mert Ő mindenben engedelmesen követte Atyja akaratát. Már nyilvános működése kezdetén a keresztelés után elhangzott az atyai szó a Jordán-parton: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. (Mt 3,17) Működése csúcspontján az Ószövetség két tanúja, Mózes és Illés, az Újszövetség három képviselője, Péter, Jakab és János előtt hitelesíti már a tanítását: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”(Mk 9,7) Műve a keresztfán lett teljes: „Beteljesedett” (Jn 19,30) – mondta. Atyja pedig engedte, hogy a katona lándzsával megnyissa oldalát, és az örökre nyitva maradó szívseben keresztül láthassa immár mindenki a Szívet, melyben a Mennyei Atyának kedve telt.