Ferenc pápa: Légy talpon, figyelj, és menj!
A keresztény élet három magatartásban foglalható össze: „talpon lenni” Isten meghallgatására, „türelmes hallgatásban” lenni szavának befogadására és a „kijáratban állni” mások meghallgatására – fogalmazott a pápa június 10-én reggel a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmisén.
Lehetsz
megtért bűnös, aki eldöntötte, hogy újrakezdi az életét Istennel, vagy lehetsz
a megszentelt életre kiválasztott személy, mindenesetre elfoghat téged is a
félelem, hogy nem tudod már tovább csinálni, és a depresszió olyan állapotába
kerülhetsz, amikor a hit is elhomályosodik – kezdte homíliáját a Szentatya.
Ennek
a nehéz helyzetnek a jelzésére és az alagútból való kijutás szemléltetéseként
Ferenc pápa felidézte a tékozló fiú helyzetét, aki depressziójában és éhségében
a disznókat szemléli, majd a napi olvasmány főszereplőjére, Illés prófétára
irányította a figyelmet a Szentatya. Illés győztes, aki sokat küzdött a hitért,
vereséget mérve a Kármel hegyén a bálványimádók százaira. Aztán a sokadik
üldöztetése során, amikor őt vették célba, elcsüggedt. Bátorságát vesztve egy
fa tövébe roskadt, már a halált várva, de Isten nem hagyta ebben az elesett
állapotban, hanem angyalát küldte hozzá ezzel a felszólítással: „Kelj föl,
egyél, és menj!”
Ahhoz,
hogy Istennel találkozzunk, vissza kell térnünk az ember teremtéskori
állapotába, amikor „talpon volt, és járt” – tanította a pápa. – Így teremtett
az Isten bennünket: saját fenségére, képére és hasonlatosságára, és járásra.
„Menj, menj tovább! Műveld a földet, gyarapítsad, sokasodj! Menj ki!”, mondta
Isten. Illés pedig kiment a hegyre, és megállt ott, az Úr jelenlétében.
Kimenni
és Isten hallgatásába helyezkedni... De hogyan tudok biztosan találkozni az
Úrral? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. – A Királyok könyve beszédesen
válaszol. Isten angyala felszólítja Illést, hogy hagyja el Hóreb hegyének
barlangját, ahol meghúzta magát Isten jelenlétében. Mindazonáltal nem a
sziklákat szaggató szélvihar, sem pedig az azt követő földrengés vezette őt ki.
Akármilyen nagy a zúgás és mozgás, az Úr nincs ott! De a tűz után, a könnyű
szél suttogásában, mint a kezdetkor, a beszédes csend alig hallható hangjában
hozzánk szól!
Az
angyal harmadik kérése Illéshez ez volt: „Menj ki!” A próféta arra kapott
küldetést, hogy térjen vissza a korábbi útjára, a puszta felé. Ebben áll a
biztatása: legyen úton, ne maradjon bezárva saját önző kényelmességébe, hanem
bátran vigye a többieknek az Úr üzenetét, vagyis induljon misszióba –
emlékeztetett a Szentatya.
Mindig keresnünk kell az Urat. Tudjuk mindnyájan, hogy vannak nehéz
pillanatok, melyek lefelé húznak, hitetlen és sötét pillanatok, amikor nem
látjuk a horizontot és nem tudunk felállni. Mindnyájan ismerjük ezt. De jön az
Úr, kenyérrel táplál és megerősít, ezt mondja: „Kelj fel, menj előre! Járj!” Ez
kell az Úrral való találkozáshoz: talpra állni, és elindulni. Aztán várakozunk,
nyitott szívvel, arra, hogy szóljon hozzánk. Ő pedig szól hozzánk. „Én vagyok,
és erős lesz a hited.” Arra, hogy megőrizzed? Nem, hanem arra, hogy menj, és
átadd másoknak, és másokat felkenj a szolgálatra! – zárta homíliáját Ferenc
pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése