Ferenc pápa: Krisztusban megtalálhatjuk az igazi békét és minden vágyunk beteljesedését!
Ferenc pápa június 19-én az Úrangyala elimádkozásakor a vasárnapi evangéliumról elmélkedett, majd a hívek imáját kérte a Krétán kezdődő pánortodox zsinatért és a háború elől menekülő emberekért. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A mai
vasárnap evangéliuma (Lk 9,18–24) ismét arra hív minket, hogy színt valljunk
Jézusról, mintegy „szemtől szembe” álljunk vele. Az egyik ritka nyugodt
pillanatban, amikor egyedül van tanítványaival, megkérdezi tőlük: „Kinek
tartanak engem az emberek?” (Lk 9,18). Ők azt felelik: „Van, aki Keresztelő
Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt
fel valaki” (Lk 9,19). Az emberek tehát tisztelték Jézust, nagy prófétának
tartották, de még nem ismerték az ő igazi kilétét, vagyis hogy ő a Messiás,
Isten Fia, akit az Atya küldött mindenki üdvösségére.
Akkor
Jézus közvetlenül az apostolokhoz fordul – mert ez az, ami őt jobban érdekli –,
és megkérdezi tőlük: „Hát ti kinek tartotok engem?” (Lk 9,20). Péter
valamennyiük nevében nyomban válaszol: „Isten Felkentjének” (Lk 9,20), ami azt
jelenti: te vagy a Messiás, akit Isten felszentelt, és elküldött, hogy
megmentse népét a szövetség és az ígéret szerint. Így Jézus tudomást szerez
arról, hogy a tizenkettő – kivált Péter – megkapta az Atyától a hit ajándékát,
és ezért elkezd nyíltan beszélni – így mondja az evangélium: nyíltan beszélni –
előttük arról, ami Jeruzsálemben vár rá: „Az Emberfiának – mondja – sokat kell
szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra
feltámad” (Lk 9,22).
Ma
ugyanerre a két kérdésre kell felelnünk mindannyiunknak: „Kicsoda Jézus a ma
élő emberek szemében?” De a másik kérdés még fontosabb: „Kicsoda Jézus
számunkra?” Az én számomra, a te számodra, az ő számára…? Kicsoda Jézus
számunkra személyesen? Péter válaszát kell magunkévá tennünk, és örömmel meg
kell vallanunk, hogy Jézus Isten Fia, az Atya örök szava, aki emberré lett,
hogy megváltsa az emberiséget, kiárasztva rá az isteni irgalmasság bőségét. A
világnak soha nem volt ekkora szüksége Krisztusra, az ő megmentésére, az ő
irgalmas szeretetére! Sokan vannak, akik ürességet tapasztalnak maguk körül és
magukban – időnként talán mi is ezt tapasztaljuk –, mások nyugtalanul és
aggodalmak közt élnek a bizonytalanság és a konfliktusok miatt. Mindannyiunknak
szüksége van megfelelő válaszokra a kérdéseinkre, a mi konkrét kérdéseinkre.
Krisztusban, egyedül benne, megtalálhatjuk az igazi békét és minden emberi
vágyunk beteljesedését. Jézus mindenki másnál jobban ismeri az ember szívét.
Ezért meg is tudja gyógyítani azáltal, hogy betölti élettel és vigasztalással.
Az
apostolokkal folytatott párbeszéd után Jézus mindenkihez fordul: „Ha valaki
követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és kövessen”
(Lk 9,23). Nem egy díszül szolgáló keresztről, nem is egy ideológiai keresztről
van itt szó, hanem az élet keresztjéről, saját kötelességünk keresztjéről,
arról a keresztről, hogy szeretetből másokért adjuk életünket – a szüleinkért,
gyermekeinkért, családunkért, barátainkért, de ellenségeinkért is –, arról a
keresztről, hogy készségesen közösséget vállalunk a szegényekkel, hogy
harcolunk az igazságosságért és a békéért.
Amikor
magunkévá tesszük ezt a magatartásformát, amikor magunkra vesszük ezeket a
kereszteket, mindig veszítünk valamit. Nem szabad elfelejtenünk, hogy „aki
elveszíti életét [Krisztusért], megmenti azt” (Lk 9,24). Elveszítünk, hogy
nyerjünk. Emlékezzünk meg összes testvéreinkről, akik ma is megvalósítják
Jézusnak e szavait, és odaadják idejüket, munkájukat, fáradozásukat, sőt
életüket is, csakhogy meg ne tagadják Krisztusba vetett hitüket. Szentlelke
által Jézus erőt ad nekünk, hogy tovább tudjunk haladni a hit és a tanúságtétel
útján: megtenni azt, amiben hiszünk; nem mást mondani és mást cselekedni. Ezen
az úton pedig mindig mellettünk van és előttünk halad Szűz Mária: engedjük,
hogy kézen fogjon minket, amikor életünk legsötétebb és legnehezebb szakaszain
megyünk keresztül.
A
Szentatya szavai az Angelus után:
Kedves
testvéreim!
Tegnap
Foggiában volt Maria Celeste Crostarosa apáca boldoggá avatása, ő alapította a
Szentséges Megváltó Rendjét. Példájával és közbenjárásával segítsen minket,
hogy egész életünket hasonlóvá tegyük Jézusnak, a mi Üdvözítőnknek életéhez.
Az
ortodox egyház által követett julián naptár szerint ma tartják pünkösd ünnepét,
és az Isteni Liturgiával ma elkezdődött Krétán a pánortodox zsinat.
Csatlakozzunk ortodox testvéreink imájához, és hívjuk a Szentlelket, hogy
segítse ajándékaival a zsinatra egybegyűlt pátriárkákat, érsekeket és
püspököket. Most pedig mindannyian kérjük Szűz Mária segítségét minden ortodox
testvérünkért: Üdvöz légy, Mária…
Holnap
lesz a menekültek világnapja, amelyet az ENSZ kezdeményezett. Ennek az idei
témája: „A menekültekkel. Azok oldalán állunk, akik kénytelenek
elmenekülni.” A menekültek ugyanolyan emberek, mint mindenki más, de akiktől
a háború elvette otthonukat, munkájukat, rokonaikat, barátaikat. Valamennyiük
személyes története és arca arra hív minket, hogy megújítsuk elköteleződésünket
az igazságosságra épülő béke építése mellett. Ezért akarunk velük lenni:
találkozni velük, befogadni őket, meghallgatni őket, hogy együttesen Isten
akarata szerint a béke eszközei legyünk.
Szeretettel
köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm a
London Oratory School diákjait, a stockholmi híveket és az Olaszországban
élő, franciául beszélő afrikai közösségeket. Köszöntöm a beneventói, Gravina di
Puglia-i, corbettai és Cardano al Campo-i híveket, valamint a Busto Arsizio-i
börtön önkénteseit, és rajtuk keresztül a fogvatartottakat. Köszöntöm a fermói
ACRA, a római Pedalando és a Codevigóból érkezett kerékpáros csoportot: a
szolidaritás üzeneteit viszik körbe útjaikon. Derék emberek ezek a
kerékpárosok! Derék emberek!
Mindenkinek
szép vasárnapot kívánok, és kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó
étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése