Évközi tizenharmadik hét hétfő

Évközi tizenharmadik hét hétfő

Az ószövetségi időkben több, mint 600 parancs szabályozta a zsidó emberek vallási és társadalmi életét. A törvények ezen sokasága és bonyolultsága teret engedett annak, hogy a különféle tanító iskolák vezetői és képviselői egymással vitatkozzanak a parancsok értelmezéséről, felosztásáról vagy sorrendjéről. A fontossági sorrend felállításának hátterében az az igény húzódott meg, hogy a gyakorlatban könnyebben lehessen mérlegelni, melyik törvényt kell előnyben részesíteni, ha esetleg ellentmondással találkozik valaki. Szinte mindennapos téma lehetett tehát az, hogy ki lehet-e mondani bármelyik törvényről is, hogy az a legfontosabb.
Egy ilyen vitába akarja bevonni Jézust egy farizeus, miként erről a mai evangélium szól. Máté evangélista „alattomos szándékot” lát a kérdezés mögött, a farizeus próbára akarja tenni Jézust, vajon mennyire ismeri jól a mózesi törvényeket. Aki ugyanis tanítja az embereket, annak jól kell ismerni a törvényeket és parancsokat. A kérdésre Jézus semmi újat nem mond, csupán idézi a Második Törvénykönyvből az Isten iránti szeretet parancsát (vö. MTörv 6,4-5) és mellé állítja a felebaráti szeretetről szóló parancsot a Leviták könyvéből (vö. Lev 19,18).
A szeretetnél nincs fontosabb az ember számára. Szeressük Istent és embertársainkat!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy tanúsíthassuk: te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.