Évközi tizedik hét szerdája

Évközi tizedik hét szerdája

A hegyi beszéd következő részlete a régi és az új törvény viszonyát tárgyalja. Jézus egykori hallgatóiban és természetesen azokban a keresztényekben, akik az evangélium megírása idején éltek, jogosan merült fel a kérdés, hogy az új törvény meghirdetésével életben marad-e a régi, a mózesi, az ószövetségi törvény. Máté evangélista, aki elsősorban a zsidóságból megtértek számára írja művét, arra törekszik, hogy egyensúlyba hozza a régi és az új törvényt. Azt szeretné, hogy olvasói ne ellentétet lássanak a kettőben, hanem a mózesi törvény mintegy magasabb fokát lássák meg Krisztus törvényében. Ennek fényében tudjuk helyesen értelmezni az Úr szavait: „Nem megszüntetni jöttem a törvényt és a prófétákat, hanem tökéletessé tenni.”
Mivel Jézus a mózesi törvényről, a prófétai írásokról egyaránt beszél, ezért szavai azt is jelentik, hogy ő a Messiás. Az ószövetségi törvényt ugyanis azért adta Isten, hogy a választott népet felkészítse a megváltó jövetelére. Ebbe az irányba mutatnak Isten küldötteinek, a prófétáknak a jövendölései is a messiási időkről. Úgy is beteljesedik tehát az ószövetség korának kinyilatkoztatása, hogy Jézus személyében elérkezik a Messiás, a Megváltó. Hallgatói és követői ezt is felismerhetik tanításából.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus! Körülöttem a romlás, a pusztulás sokféle jelét látom. Önmagukat és saját világukat pusztító, élhetetlenné tevő embereket. És te engem nevezel a föld sójának, a világ sójának és a romlást megállító sónak. Tudom, hogy ebben a világban kell élnem, de hozzád tartozva, hogy a te örömhíred, a te tanításod, a te igazságod jó ízét adhassam a világnak. Éljen bennem a krisztusi íz: az öröm és a jóakarat.