Évközi kilencedik hét csütörtökje

Évközi kilencedik hét csütörtökje

Az adófizetésről és a feltámadásról szóló vitákat újabb kérdés követi, amely a legfőbb parancsról szól. Márk evangélista leírása nem tűnik annyira vitának, mint a Máté evangélista szerinti változat. Márknál valójában Jézus és az őt kérdező írástudó egyetért, egészen barátságosan beszélgetnek egymással arról, hogy az Isten iránti szeretet a legfőbb törvény, valamint a felebaráti szeretet.
A liturgikus használatra szánt változat sajnos elhagyja azt a rövid bevezetőt amelyből, kiderül, hogy a kérdező írástudó tanúja az előzményeknek, azaz jelen volt a korábbi vitáknál, amelyek során megtapasztalta Jézus bölcsességét. Jézus okos feleletei arra indítják őt, hogy szintén kérdezzen, de feltehetően őt jószándék vezeti. Úgy vélhette, hogy aki a ravasz kérdésekre is ügyesen tud válaszolni, az neki is bölcsességet fog mondani. Őt az a kérdés foglalkoztatja, hogy a több száz mózesi törvény közül vajon melyik a legfontosabb, s kérdése hátterében az állhatott, hogy még az írástudók sem könnyen igazodtak el a törvények és parancsok rengetegében.
Isten azért ad törvényeket az embereknek, hogy ilyen módon mutassa meg akaratát, mit kíván az embertől. Parancsai azt a célt szolgálják, hogy segítsenek minket az üdvösség útján és békében, szeretetben éljünk embertársainkkal. Ez az isteni szándék nyilvánul meg az Isten- és emberszeretet kettős parancsában.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz! Teremts bennünk tiszta szívet Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak! Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás! Egyetértést adj nekünk! Add, hogy fiatalok és idősek egyre jobban megértsük: csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk!