Az én szeretett Fiam 18.

Jézus azért jött a világra, hogy megváltsa az embereket. Lehet vitatkozni, hogy ez mennyire sikerült. Úgy rendezte a megváltói halálát, hogy a Golgotán vele együtt két gonosztevőt feszítsenek keresztre. A magukat csodálatos szenteknek valló farizeusok, írástudók és maga az ároni papság akkor élő tagjai Jézussal szemben mindent elkövettek, hogy a gonoszokkal együtt feszítsék keresztre. A Felfeszített Istenemberrel szemben dühöngtek: „Másokat megmentett – mondták - most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad! – mondták” (Lk 23,35-37) „Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd hát meg magad és minket is. A másik rászólt: Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat. Aztán hozzá fordult: Jézus, emlékezzél meg rólam országodban. Ezt válaszolta neki: Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban” (39-43) „a hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet. E szavakkal kilehelte lelkét. Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: Ez az ember valóban igaz volt. És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte és szétoszlott. Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva látták mindezt”(44-49)„Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek. Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni” (Mt 7,1-2a) „Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe” (Jn 3,17-21) „Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli. Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, hogy feltámadjanak a kárhozatra. Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött” (5,22-30) Jézus a kereszten jól látta, hogy Édesanyján kívül mindenki elvesztette az Istenfiúságába vetett hitét. Ezt a hitet a jobb latornak azonnal megadta, húsvét hajnalán az asszonyoknak visszaadta, húsvét estig apostolainak, tanítványainak adta vissza, kivéve Tamást. A hit visszaadását megelőzte a szemmel és tapintással való tapasztalati meggyőződés. A későbbi megtérők hite tapasztalatuk alapján biztos. Hitünknek a biztos alapja a tapasztalatuk és a vértanúságuk.