Szívből ünnepeljük a Szentháromságot

„Szentháromságban életem, halálom, S testemmel együtt lelkemet ajánlom.
Tégedet imádlak, Mindörökkön áldlak:
Oszthatatlan Istenség, Háromságban egy fölség”

Szívből ünnepeljük a Szentháromságot 
A magyar történelemből tudjuk, hogy őseink a honfoglaláskor úgy telepedtek le a Kárpát-medencében, mint mélyen hívő emberek. Európa tekintélyes része már keresztény volt. Az ősmagyarság is ismerte a kereszténységet, hiszen vándorlása során már élt együtt keresztény népekkel. Őseink között lehettek keresztények, de erről komolyabb értesüléseink nincsenek. Európa keresztény népei megtérésük előtt olyan pogányok voltak, akik bálványokat imádtak. A pogányság óriási tévedés volt Nekik először azt kellett elmagyarázni, hogy csak egy Isten van. A sátán bosszúja szülte, aki így próbálta bosszantani az Istent, mivel letaszította a mennyből a fellázadt angyalokat. Becsapta a hiszékeny népeket, hogy az egy Isten helyett fogadjanak el mindenhol, minden népben, minden országban egy-egy saját istent, akit valamilyen látható formában tisztelhetnek a láthatatlan egy Isten helyett. Úgy hitették el tisztelőikkel ezek a bálványok, hogy azon a meghatározott helyen csak ők az urak. Kiderült, hogy egy-egy ördög húzódott meg minden halott bálványkép mögött. A Kárpát-medencében letelepedett magyarság sohasem volt bálványimádó. A mai ünnep összetett titkát így tanítja az Egyház: Csak egy Isten van, s az egy Istenben három Személy van: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Boldogan és büszkén mondhatjuk: őseink az ősi kinyilatkoztatást helyesen őrizték: Csak egy Isten van. Nem anyag, nem összetett, hanem szellem. Lélek: értelem és akarat. ISTEN: korlátlan, végtelen lét. Ezt a végtelen létet is Személy, valaki birtokolja. Így, helyesen őrizték az Istenről kapott ős kinyilatkoztatást őseink. A kereszténységben Isten további fontos tudnivalókat közölt a hívő emberekkel. Az egyetlen, végtelen nagy korlátlan képességet, értelmet és akaratot – egyetlen fogalomként ezt nevezzük istenségnek, isteni természetnek, nem egy isteni Személy, hanem három birtokolja. Az első Személy közöttük az Atya. Ő az istenséget nem szerezte, nem kapta, hanem öröktől fogva változatlanul birtokolja önmagától. Ő tökéletesen ismeri végtelen gazdag istenségét. Ez az önismeret, mint isteni születés a Második Isteni Személy, a Fiú. Az Atya egész istenségét neki ajándékozza, majd vissza is kapja tőle. Örök ajándékozás ez. Végtelen szeretet. Aztán ők ketten, mint közös kincset, ajándékozzák tovább az isteni akarat síkján származó Harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek. Őseinknek, nem volt nehéz a Második Személyt elfogadni, hiszen ősi hitünk szerint az Atyának volt egy Fia. Csupán javítani kellett ősi magyar hitünkön, mert ezt a Fiút ők egy emberi lény, egy Édesanya közbejöttével származtatták. Ezt a kiigazítást könnyen meg tudták értetni a keresztény papok úgy, hogy a Fiúisten nem ember módra születik egy Édesanyától, hanem isteni módon születik egyedül az Istenatyától, és a Szentlélek teremtő erejéből kap emberi testet egy ízig-vérig emberi Édesanyától. Így lesz emberré is az Isten egyszülött Fia. Ezt a megtestesült Fiút Mária szülte meg emberként. Mária ajánlotta fel népünknek állandó oltalmát, mert Géza nagyfejedelem jövendő fia, István, egész életét ennek a Fiúistennek szolgálatára szentelte. Ezt is ünnepi titokként említhetjük Szentháromság ünnepén.