2016. május 15., vasárnap

Pünkösdvasárnap



Pünkösdvasárnap


Rejtőzködő Isten
 
Isten olyannyira rejtőzködő, hogy néha egyesek szívében felmerül az a gondolat, hogy nem is létezik. Vannak, akik hosszasan kitartanak ennél a gondolatnál, és megdönthetetlen tudományos bizonyítékot szeretnének hallani Isten létezéséről. Ilyen bizonyíték azonban nincs, miként az ellenkezőjét sem lehet bizonyítani, azaz azt, hogy Isten nem létezik. Isten létezésének kérdése valójában nem a természettudományok világába tartozik, hanem a hit világába. Nem rendelkezünk ugyanis biztos és megcáfolhatatlan tudással olyan dolgokról, amelyek nem tartoznak az általunk érzékelhető világhoz, hanem túlmutatnak azon. Nem csak a hitetlen, de a hívő ember számára is rejtőzködő marad Isten, a két embertípus között legfeljebb annyi a különbség, hogy a hívők vágyakozással keresik a világban Isten jelenlétének nyomait és a legkisebbnek is tiszta szívvel tudnak örülni. A körülöttünk lévő világot tapasztalataink, érzékszerveink által ismerjük meg, Istent viszont a hit által. Ő nem látható emberi szemünkkel, jelenlétét, a világban való működését, gondviselését saját életünkben azonban felfedezhetjük, de ehhez szükségünk van a hitre.
Ma, pünkösd napján, a harmadik isteni személy, a Szentlélek eljövetelét és az Egyház születését ünnepeljük. Az ünnep evangéliumában arról olvasunk, hogy a feltámadt Jézus milyen megbízatást ad apostolainak megjelenése alkalmával, amely megbízatást a Szentlélek elnyerésével tudják teljesíteni. Művében János evangélista többször alkalmazza azt a módszert, hogy Jézus életéből kiemel egy eseményt, de nem a körülmények részletezésére koncentrál, hanem fontos üzeneteket, mondanivalót közöl. Jó példa erre Jézus beszélgetése a főtanács egyik tagjával, Nikodémussal, amely Jézus mennyei származásával és küldetésével, valamint a lelki újjászületéssel kapcsolatban fogalmazz meg igazságokat (vö. Jn 3,1-12). Ugyanebből a szempontból jelentős Jézusnak a szamariai asszonnyal való találkozása Jákob kútjánál, amely történetben kettejük beszélgetése során feltárul számunkra a hitre-vezetés csodálatos módszere és a hitre-jutás útja (vö. Jn 4,1-26). De Lázár feltámasztásáról, a vakonszületett ember meggyógyításáról és a Beteszda-fürdőben a béna emberrel tett csodáról szóló elbeszélések is ugyanezt a jellegzetességet hordozzák magukon.
A mai evangélium szintén ebbe a sorba illeszkedik. A feltámadt Jézus megjelenik apostolainak és bűnbocsátó hatalmat ad nekik: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” Krisztus adja nekünk a szeretet új parancsát és ő mutatja meg számunkra a bűnbocsánat útját is. Az ember sok esetben visszaél szabadságával, enged a gonosz kísértésének, túlbecsüli önmagát és szembeszáll Istennel, fellázad ellene, megtagadja az engedelmességet. Az ember bűnös lázadása és hűtlensége ellenére Isten továbbra is hűséges marad szeretetéhez, és az ember megmentésére siet. Isten végtelenül irgalmas atyaként szereti az embert és gyermekeként tekint rá. Jézus szavait csak úgy tudjuk érteni, hogy a kiengesztelődés szentségét az Úr Egyházára bízta. A rejtőzködő Isten az Egyház szolgálata által feltárja magát a bűnös ember előtt. A bűnbocsánat szentségében megismerhetjük Istent, az embernek megbocsátó Istent.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az irgalmasság kimeríthetetlen forrása minden ember számára. Te vagy Megváltónk és Üdvözítőnk! Te mondtad egykor: „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!” Taníts minket arra, hogy irgalmasok legyünk embertársainkkal, miként az Atya is irgalmas hozzánk! Tégy bennünket az irgalmasság evangéliumának hirdetőivé, hogy minden ember megismerje és megtapasztalja az irgalmas Isten szeretetét! Ajándékozz meg minket tisztánlátással, hogy fölismerjük bűneinket, s azokat őszintén megvalljuk! Adj nekünk őszinte bűnbánatot és tiszta szívet!
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése