2016. május 15., vasárnap

Jöjj Szentlélek Úristen, áraszd reánk teljesen, mennyből fényességedet!”



Jöjj Szentlélek Úristen, áraszd reánk teljesen, mennyből fényességedet!” 
 
1.
A világ teremtésével kezdett létezni az isteni léten kívüli lét. Isten léte maga a tökéletesség, az abszolút lét. Ezt a létformát Isten sajátjaként birtokolja. Ez nem is közölhető mással, mint csak az isteni Személyekkel. Az önismeretben az Isten Első Személye, az Atya, megismeri önmagát teljesen precízen, kimerítően. Ezt a tökéletes önismeretet az Atya kimondja egyetlen Szóban: Fiam, Fiú. Így igaz megfogalmazás, hiszen ott van az Atya előtt, nemcsak hasonlít hozzá valamelyest, hanem tökéletes mása, akkor Fia is, vagyis szülötte. A születésben élő kap létet a természet hasonlóságában.A Személynek szüksége van lényegre, vagyis természetre, amelyben létezni tud. Úgy, mint az emberi személy is csak emberi természetben, lényegben, embertest és emberlélek birtoklásában létezhet. Az Istenben egyetlen lényeg létezik, amelyben minden tökéletesség megtalálható. Ez oszthatatlan egység. A születő Fiúnak ezt adja csorbítatlanul az Atya isteni örök születése alkalmával. Így lesz kettejük közös kincse, hiszen mindkettőjüknek egyformán szükségük van rá. Van azonban az isteni természetben még egy másik képesség: a végtelenül nagy isteni akarat. Ennek a mindenható akaratnak működése során származik a Harmadik Isteni Személy, a Szentlélek. Közös kincsük isteni természetük, amit mindhárman együtt birtokolnak, végtelen gazdag. Másnak ilyen formában, mint egymásnak, nem adhatják tovább, de a szerető tehát mások javát akaró és biztosító Isten megtalálta a módját, hogy kincseiben minél nagyobb körben részesülhessen az újabb, Isten teremtő jóságából létezni kezdő dolgok és személyek egyre bővülő köre. A három isteni Személy közös elhatározásából elinduló teremtésben Isten önmagánál szebb, tökéletesebb mintát nem találhatott. Ezt az igazságot váltotta valóra, amikor elhatározta, hogy a második Személy, a Fiúisten a teremtmények egyik nagy csoportjának, a jövendő emberiségnek tagjává válik, megtestesül. Felveszi ennek a lét-csoportnak testét, és anyagi állományával a világ összes anyagi lényének: a csillagvilágnak és földi anyagoknak ősmintája lesz. A megtestesülő Istenember emberlelke pedig mintájává válik az emberlelkeknek és az angyalok kilenc karának. Ennek a hatalmas örömnek megfogalmazását olvassuk Szent Pálnak a Kolosszei hívekhez írt leveléből: „Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki méltókká tett titeket arra, hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban. Kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fia országába. Benne van a mi megváltásunk, a bűnök bocsánata. Ő a láthatatlan Isten képmása és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden őáltala és őérte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn”. (Kol 1,12-17) a Fiúisten a világ előre elhatározott időszakában valóban megtestesült. De addig már rengeteg ember teste-lelke valósult meg az Ő ősmintája szerint. Sőt nyugodtan mondhatjuk a teremtés első sorától kezdve, hogy Szent Pál szavai is egybecsengenek a többi teremtett lény létrehozásával: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett” (Ter 1,1-2) A Szentírás elbeszéli, hogy alakította ki az Úr évmilliók alatt a csillagvilágot, majd hogyan hozta létre a földi teremtmények megszámlálhatatlan fajtáját, az élőlények: növények, állatok és végül az ember teremtése milyen gondos szeretettel történt:„Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog az egész földön.. Megteremtette tehát az Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet. Hajtsátok az uralmatok alá” (Ter 1,26-28)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése